Az életemnek semmi értelme, halálvágyam van. Mit csináljak?

Ez csak a fejetekben létezik. Egy jentéktelen senkinek gondoljátok magatokat, akit senki és semmi nem szeret.

Ez nem így van. Sokszor végignézek egyébként a tömegen, az arcokon és mindig eszembe jut, hogy nem vagyok egyedül, bármikor kérhetek segítséget, bármikor megszólíthatok akárkit. Olyan nincsen, hogy teljes elutasítottság, az csak az ember fejében létezik.

Én mindig az apró dolgokban találtam meg azt ami egész életemben megóvott attól, hogy úgy érezzek ahogy te kérdező. Egy pillantás, egy mosoly, egy köszönöm stb. . Kapcsolat más emberekkel. No persze azok nem fognak szeretni, se emlékezni rád mégis, ott van a lehetősége az emberi kapcsolatnak, a megismerésnek és a többinek. Ez a tudat mindig adott bátorságot, hogy menjek emberek közé, közösségbe, ahol hasonló dolgokat szeretnek amit én, hasonlóan gondolkodnak mint én.

Hagyd hátra a negativitásod és beszélgess. :)