Önző dolog volt ezt felhozni a barátnőmnek? Ha igen, hogy lehetne jóvá tenni?

Másfél éve vagyunk együtt, és most hogy idén kezdtünk egyetemet Budapesten, úgy éreztem a kelleténél kevesebbet foglalkozik a kapcsolatunkkal: a közös programokat amiket javaslok lefújja, heti max egyszer tudunk találkozni, akkor is én emgyek hozzá, és annyi hogy együtt alszunk, mert a testi dolgokhoz fáradt. Eseteleg még együtt jövünk haza a buszon. Facebookon is csak akkor beszélünk, ha én írok nagyrészt.

Megértem, hogy kimerítő az új környezet emg minden, de nekem is kemény az egyetem, mégsem hanyagolom magunkat.

Felhoztam Neki ezt, hogy mindketten igyekezzünk úgy beosztani az időnket hogy egymásra is maradjon, mert ennél csak több dolgunk lesz ezután, ne hanyagoljuk a kapcsolatunkat, mert részéről most ezt érzem, és hiányzik mikor annyit puszilgatott meg szeretgetett, és már az idejét sem tudom mikor bújtunk össze igazán, nem csak úgy futólag.

Ez elég érzékenyen érintette: követelőzésnek, gyermeteg dolognak, kicsinyességnek nevezte ezt, és hogy ezzel a bejelentéssel pont az ellenkezőjét hozom elő. Úgy érezte, hogy nem becsülöm meg azt amit kapok tőle, hogy itt követelőzöm és nem vagyok Vele megértő, hogy Neki meg kell szoknia az új környezetet.

Lehet, hogy igaza van részben, de szerintem az én kérésem is érthető egy bizonyos szintig, pedig a testi dolgokat nem is említettem, pont ezért hogy ne érezze követelőzésnek. Ti mit gondoltok, tényleg nagyon önző voltam? Hogy lehetne jóvá tenni?