Hogyan lehet azt túlélni, hogy elveszítitek életetek szerelmét?

Egy évet voltunk együtt, aztán "közbeszóltak a körülmények" és szakítottunk - ezt most nem részletezném, de nem a szerelmünkkel volt baj. Egy éve, hogy elváltak útjaink, de most is ugyanúgy hiányzik, minden nap az eszemben van.

Én már megismerkedtem egy új fiúval, aki imádszeret és én is nagyon bírom, néha el is tudja felejtetni velem az exem és mellette újra tudok nevetni, de ez elmúlik amint külön vagyunk. Sokszor az exem jellemvonásait keresem benne.

Úgy érzem sosem tudok senkit sem úgy szeretni, mint azt a fiút, és soha senkivel nem leszek olyan felhőtlenül boldog és félek, hogy egyedül fogok maradni, pedig csak 24 éves vagyok.

(az exem nem is ismerkedik azóta, neki én voltam az egyetlen szerelem)

Volt már több párkapcsolatom és szakításom, de egyiknél sem éreztem ilyet.

Ti voltatok már ilyen helyzetben? Hogy sikerült megoldani?