Mennyire érzitek kötelességeteknek a párotok családjának való segítést? (nem pénzben, hanem munkában)

Pár napja volt egy kis veszekedésünk a barátommal. A szüleinek kellett segítenie fát vágni, én viszont nem láttam, hogy miben segíthetnék, ezért vártam a házba egy kicsit, hogy később majd kimegyek. Erre negyed óra fadarabolás után berontott a barátom a házba, hogy én miért vagyok bent, és miért nem kint segítek nekik. Erre elmondtam, hogy miért, de csak válaszként annyit kaptam, hogy "olyan lusta vagy, mint az anyád", meg, hogy ő azt hitte, hogy bizonyítani akarok majd, hogy mennyire szeretem, és kérni sem kell, úgy segítek végig. Aztán megkérdezte, hogy "vagy úgy gondolod, hogy neked nincs közöd ehhez az egészhez?" Annyit mondtam, hogy szivesen segítek, de konkrétan nem érzem, hogy ennek a kötelességemnek kellene lennie. Erre kikelt önmagából, hogy soha többet nem fog segíteni nálunk semmit, akárki is kéri majd meg rá.

Később ki mentem, és elkezdtem pakolászni, aztán a szülei erélyesen rám szóltak, nehogy már nekiálljak én ott pakolászni, mert én vendég vagyok, és nem fogják hagyni, hogy a vendég csinálja meg a munkájukat. Azért sem hagytam abba, de megint rám szóltak.

A lényeg, hogy ez után még mindig csak a saját igazát hajtogatta a barátom.. Viszont én nem érzem azt, hogy rosszat tettem volna, vagy, hogy lusta lennék, mert a háztartásbeli dolgokban amikor ott vagyok, meg ház környéki dolgokban is szoktam segíteni.

Szóval nem tudom..

Ti mennyire érzitek kötelességeteknek a besegítést a párotok családjánál?