Hogy kezeljem azt a helyzetet, hogy a barátnőm hetek óta rám akarja erőltetni a romantikus filmek nézését?

Két hónapja vagyunk együtt, és minden vágya, hogy esténként romantikus filmeket nézzünk. Ismerem már annyira magamat, jól tudom, hogy egy-egy komolyabb hatásvadász jelenetnél kicsit mindig könnybe lábad a szemem és nem akarom felvállalni ezt a gyengeségemet a párom előtt.

Megbízok benne, szeretem is nagyon, de ez nekem nem megy, szégyellem magam, szégyellem ezt a gyengeségemet, és nem akarom, hogy bárki megtudja rólam ezt. Mindig az erősebbik, határozott oldalamat mutattam a páromnak, és nem akarom, hogy egy pityergő, érzelgős lúzert lásson maga mellett.

Sok éven át, amíg egyedülálló voltam, gond nélkül megnéztem bármit, amihez éppen kedvem volt, több romantikus film is megríkatott, de ez elég kényes üggyé vált, hogy életemben először barátnőm lett, és mivel manapság a nők a határozottságot, keménységet, erőt várják el a férfitól, pont ugyanúgy a barátnőm is azt kedveli bennem, hogy van egyfajta magabiztosságom, összeszedettségem, és nem zuhanok csakúgy össze, ha nyomás alá kerülök.

Pedig olykor szeretek érzelgősködni, de amikor korábban az ismerkedéseim alatt picit megmutattam a gyengeségeimet, akkor le is lettem koptatva, viszont most a gyengeségeim megmutatása nélkül lett végre egy kapcsolatom. A tapasztalataim azt sugallják, hogy nem szabad gyengeséget, megtörtséget mutatni a nők előtt, mert arra csak ráfázok, és nem szeretném, ha ez a kapcsolatom is kudarcba fulladna.

Ami a leborzasztóbb, hogy a párom első filmnek (habár ez még nem a romantikus filmek kategóriája) Hacsi, leghűségesebb barát c. filmet választotta, amit kétszer láttam, és szétbőgtem magam rajta. De már be is zengedezte a párom, hogy a következő film a Csillagainkban a hiba c. romantikus film lesz. Hát ez katasztrófa! Ezt én nem fogom bírni, és nem azért mert nem akarom, hanem mert gyáva vagyok, és semmiképp sem merem ezt felvállalni.

Eléggé be vagyok pánikolva, és megmondom őszintén, most először nem várom az első közös hosszú hétvégénket, mert rettegek a következményektől.

Nem tudom mit írhatnék még, azt semmiképpen sem tudom megfogadni, hogy üljek le vele, és bőgjek végig két órát, nem fog menni, nem tudom magam belekényszeríteni egy önégetésbe.

Hölgyek és férfitársaim, nektek volt már hasonló problémáitok párkapcsolatban?

[28, férfi (de inkább kisfiú)]