Szeretem mert de szakítani akarok vele. Volt már ilyen tapasztalat? Mi volt az oka ha igen?

Velem volt, mert a fiu a kapcsolatban elorebb volt mint en, es nekem hirtelen sok volt az egesz. Mert en meg csak jarogatni akartam vele, talalkozgatni, elmenni kozos programokra, o meg inkabb mar azt tervezte, hogy koltozzunk ossze..

A masik oka hogy elbizonytalanodtam, hogy elso par honap nagyon jo volt, aztan ugy ereztem feltekeny ram, rosszallotta, ha elmentem a baratnoimmel csajos bulizni, meg szova tette miert tartom a regi ismeros fiukkal fb-on a kapcsolatot, de ugyanakkor meg szerettem, de ugy ereztem, hogy en ezt nem szeretem ha ennyire kitulajdonit valaki..

Most ott tartunk, hogy eleg sokmindent vallaltam magamra es senki nem segit, csak egyedul ra szamithatok. Ugyhogy megint atgondoltam es vegul arra jottem ra, hogy szuksegem van ra es mostmar en is elkezdtem belegondolni hogy vegulis meg lehetne probalni az osszekoltozest. Ugyhogy egesz kaosz van a fejemben, mert viszont ha belegondolok hogy osszekoltozok vele de meg huszas eveim elejen nem terveztem senkivel komolyabb kapcsolatot, meg sokaig fogok tanulni, de viszont elveszteni se akarom..

Én pont ezt tettem múlt hétvégén. Az oka az volt, hogy úgy éreztem, nem becsül meg és elhidegült tőlem. Közben meg nem biztos, hogy így is van, csak nagyon zárkózott és depressziós, talán ezért nem mutatta ki a szeretetét. Én viszont nem bírtam már ezt a nagyfokú, minden ok nélküli hangulatingadozásait és elküldtem. A legfájóbb az egészben talán az, hogy tulajdonképpen nem mondott semmit, csak beletörődve végighallgatott. Hogy fáj-e? Majd belehalok, mert mindennél jobban szeretem és jelenleg ott tartok, hogy legszívesebben visszaforgatnám az időt és inkább lennék vele kevésbé boldog, mint nélküle egyáltalán nem. De sajnos már késő bánat.

23/L