Szerintetek szeretem még? Miért csinálja ezt? Miért érzem magam egyedül?

Volt egy párom,aki mellett úgy éreztem minden rendben van, teljes az összhang. Mintha megtaláltam volna tényleg az igazit,egyetértettünk a dolgokba, sosem veszekedtünk. Mindig nagyon jól megértettük egymást. Én tényleg szerelmes voltam, elkezdtem hinni az örökkében, álmokat szövögettem mint egy buta kislány. Vártam a percet hogy lássam, s oly gyorsan eltelt az együtt töltött idő , amikor meg nem volt velem, lelassult, mintha kiszakított volna belőlem egy darabot, mintha a jó kedvem vitte volna el... Boldog voltam, tiszta szívből szerettem..Minden dobbanása csak az övé volt. Ő pedig itt hagyott. Mint kiderült látszólag volt csak minden tökéletes. A munkahelyén is letagadott.Elment egy másik lányért, miután elvette a szüzességem. A csillagokat hazudta volna le érte? Nem tudta megmagyarázni mi okból hagy el, csak mondogatta ez az én érdekem,majd megköszönöm.Miközbe a fejemhez vágta micsoda egy gyerek vagyok,miket feltételezek róla, közben pedig nyíltan udvarolt a lánynak, s több alkalommal láttam őket együtt ,persze más is. Az édesanyja a szakítás napján mondta nekem,miközben jött le a lépcsőn,mert épp ment el otthonról, hogy ő mondta a fiának ne csinálja ezt velem, ne játszadozzon. Az exem le se akart jönni elém, vagy ajtót nyitni. Csak néztem, annyira meglepődtem. Nem értettem semmit miért mondja, aztán felfogtam.

Értetlenkedve álltam, s nem tudtam mit csináljak.

Tudom hogy jobb nekem nélküle.

Sose voltam az az észjátszós ki ha én nem, számomra fontos az iskola. Nem cserélem a párom naponta, nem iszok, cigizek. Nem vagyok flegma, mindenkinek beszólogatós.

Nagyon fájt. Most pedig nem tudom mit érzek. Nem tudtam merre induljak, annyi út volt amerre indulhattam volna. Igyekeztem egy olyan lányt szinézkedni,akinek nem fáj semmi, aki nem én vagyok. Kifordultam magamból. S ez nem helyes.Egyik helyről menekültem a másikba. Akár egy óvodás.Minden időm elakartam ütni. Ne lehessen egy perc szabadságom se rá gondolni. Hónapok teltek el,nem egy, nem kettő. Mindvégig a barátoknak éltem, nehezen nyitottam mind idáig,most viszont szereztem jó néhány barátot. Csak egyik sem az én stílusom. Csináltam butaságokat. Ebből itt ki kell szállnom,s tovább lépni.Minek játszik velem az exem? Egyik nap ide ír, mennyire szeret, a másiknap meg hogy nem.

Hiányzik, vagy nem tudom mi van velem. Nekem azóta nincs senkim. Neki harmadik vagy 4. barátnője.

Találkozót szervezett le, nem tudom mi okból, címszó hogy kell beszélnünk. Csak papolt és papolt, hogy halja miket 'alkotok' én pedig nem ilyen vagyok, ne menjen el az eszem. Azért szeretett mert más vagyok, kilógok a sorból. Sorolja a butaságaimat, én meg nevetve mondtam hogy mennyire jó buli ez, egyszer élünk. Lesüllyedtem. Ezt nem szabad. Közben pedig folyt le a könnyem az arcomon.

Magához húzott átölelt, s megpuszilt. Én meg csak sírtam a karjaiban. Majd elbúcsuzott, neki most mennie kell, majd az interneten beszélünk. Mire hazaértem,kaptam egy levelet tőle facebookon:

"Szia, hiba volt veled beszélnem, a találkozás meg főleg, bepróbálkoztál.. Ezután semmilyen kapcsolatot nem akarok veled táplalni, jobb lesz úgy.."

Ez volt két hete, ma pedig ide írt hogy mi a helyzet,hogy vagyok.

Miért érzem magam egyedül hiába csinálok bármit? Szerintetek szeretem még? Érdemes lenne egy új kapcsolatba belekezdenem? Hisz udvarló az van.

Mit tegyek?

17/L