Mégis miért figyel folyamatosan ha van párja?

A tolerancia kifejezés nagy vonalakban elfogadást, eltűrést jelent. Azért ez a legtöbb embernek saját magával szemben szokott sikerülni :D Vagy te néha leszidod saját magadat, hogy "Nem igaz már, hogy megint elfelejtettem a WC-kefét használni, gusztustalan vagyok!" :D

Te a türtőztetni, visszafogni szóra gondolsz. Nem mindegy. Ha nem tudod egy szó jelentését akkor inkább ne használd, különben butának tűnsz annak a szemében, akivel beszélgetsz.

Tetszel neki ez egyértelmű :)

Nekem is van egy férfi kollégám, csak ő fiatalabb nálam. Én 30 éves leszek novemberbe, ő még csak 22 éves, és nálunk is úgy van hogy ő csak 1 műszakban dolgozik, mert más munkarendben van, én meg 3 műszakot nyomok. 3 hetente vagyunk egy szakba, nagy ritkán van amikor délután is bent marad túlórázni és beugrik valaki helyére helyettesíteni mert ő ilyet is elvállalt és akkor nagyon sokszor csinálja úgy a dolgokat hogy véletlen összefusson velem. Persze eleinte nem foglalkoztam vele, de ugye egyre gyakoribb véletlen lett ebből a spontán összefutásból, olyan szinten hogy egyszer délutánosba mentem és a szokásos 13:35 ös érkezésem 10 perccel előbb történt mert autóval mentem be aznap és akkor ugye a munkahelyemen belül másik bejáraton mentem be, mert a teherportán mentem be mivel a parkoló ott van, és ugye észrevettem hogy a srác a másik bejárat előtt direkt ott áll nyomkodja a telefonját meg beszélget az egyik munkatársával de nem volt onnan hajlandó elmozdulni míg meg nem látott. 3 percig figyeltem és tényleg engem várt mert figyelte az időt, meg minden. Akkor megijedtem tőle, de nem vagyok egy ijedős kislány így hátulról odamentem hozzá ráköszöntem, na akkor még az ütő is megállt benne, és én megkérdeztem poénosan hogy csak nem engem vársz? :D

Akkor persze elkezdett remegni, hebegett habogott valamit, totál zavarba jött, telefonjára nézett és mondta hogy hú dolgom van még XD Tudtam jól hogy kamuzik, van egy kolléganője akivel ő is nagyon jóba van és én is, és beszéltem vele, és mondta nekem hogy ő már rég észrevette hogy tetszem neki, mert folyton figyelt és már előtte pár héttel rajtakapta hogy direkt figyel engem amikor a raktárba náluk voltam helyettesíteni és segítettem a leltározásba. De végül kiderültek róla a dolgok, nagyon kedves és hihetetlen jófej srác, bár az élet jól kitolt vele mert barátai sorban elmentek innen, így szinte egy barátja sem maradt. Munkatársaival jól kijönnek, de nem lett egyikkel sem igazán jó barátságba. Persze barátnője sincs, de nem részletezem mert nem szeretném hogy esetleg véletlen felismerjen itt, de mindegy is igazából, mert nekem van barátom, sőt 1 hónapja kérte meg a kezem, és jövő tavasszal már az esküvőt is leakarjuk zavarni, mert gyereket is szeretnénk, viszont mindenképp az esküvő után akarjuk mert a házunk is addigra lesz meg stb...

Csak ugye nagyon megsajnáltam én is azt a srácot pont ezért, és ugye elkezdtem beszélgetni vele egy ideig és nagyon levettem hogy tetszem neki. Én nagyon beszédes, és barátkozó jellem vagyok, de az utóbbi időben amikor már majdnem szerelmet vallott nekem, amit végül nem tett meg, mert közbe jött valami, azóta inkább kerülöm, bár még beszélgetünk, de sajnos megbántani sem akarom, pedig tudja hogy van barátom de azt nem hogy már eljegyzett és esküvőt tervezzük, mert a jegygyűrűt nem hordhatom munkán belül, ott bent meg egyelőre csak azoknak mondtam el akikkel jól kijövök, mert sajnos a páromnak is sok kollégája van bent, akikkel egy időben nagyon rosszban voltak, és a párom áthelyeztette magát egy bedolgozó céghez mert olyan durva volt a helyzet. De ugye a srácot sem akarom megbántani, mert nagyon jó fej, meg aranyos, és mondták hogy lehetőleg ne bántsam meg nagyon mert félnek hogy bajt okoz magának ezzel. De ugyanakkor megpróbálom kerülni őt, és valahogy kihűteni ezt a kapcsolatot ami köztünk van mert ha simán lepattintom abból lehet baj lesz. Mert sajnos én is hibás vagyok hogy már az elején nem közöltem vele hogy mi a helyzet, tudja hogy van barátom de sajnos valamiért abba van hogy már szakítás szélén állunk mivel nem mesélek sokszor róla sokat, meg leginkább csak panaszkodok neki, amit a kollégájától tudtam meg, persze sajnálom is a srácot, meg magamra nagyon dühös is vagyok hogy szegényt így átverem, mert reménykedik hogy hátha lesz köztünk valami. De ugye észrevettem rajta az utóbbi 3 hétben amikor beszélünk hogy nem közeledek hozzá úgy meg nem köszönök rá mindig kedvesen, meg elkerülöm, de nem feltűnően, mert mindig vár azon a helyen ahol véletlen összeszoktunk futni ha nem egy szakban vagyunk, vagy valami, de kerülöm.

Most is ugye egy helyen kajálunk mert nekünk volt külön étkezőnk de egyenlőre megszüntették mert átépítik az egyik melléképületet mi meg új helyen kapunk étkezőt, persze régen ehettünk az irodába is, csak amióta az egyik gyakornok paradicsommal tönkretette az egyik céges laptopot amit többnyire magunkkal viszünk ha bemegyünk a csarnokba a minőség ellenőrzés végett akkor ott egyszerre letudjuk ezt a részét hogy ne kelljen kis jegyzetfüzetekkel rohangálni, meg az csak plusz időt vesz el, mert mellette még számos dolgunk van így ezt így oldjuk meg, de mióta tönkretette azóta nuku kaja.

A lényeg az hogy hozzájuk járunk kajálni, és sajnos gyakran futunk össze sőt szinte mindig, és zavar a dolog hogy látni rajta hogy leülne mellém beszélgetni én meg mindig hívhatom a kolléganőmet vagy aki épp ráér hogy ne kelljen mindig vele beszélnem, mert nem akarom hogy rosszabb legyen mindkettőnknek. Persze én is hibás vagyok hogy nem mondom el neki a dolgot, de ugye olyan szinten elszúrtam hogy már csak ez a megoldás van sajnos. A baj az hogy értelmes ember, ő csak nagyon érzékeny, és sokan félnekattól akik tudják hogy mi a helyzet hogy bármit mondok abból baj esz. Sokszor látják meg hallom vissza hogy szomorú, és sajnos már a munkáján is meglátszik, mivel szétszórtabb lett. Persze ennek komoly következménye még nem volt mert a nagyfőnök még nem tette szóvá, pedig ő is észrevette hogy nincs valami rendben vele, de mondta hogy ameddig jól végzi a munkáját addig ő nem szól bele, ha csak nincs akkora baj hogy segítségre szorulna.

Ez szörnyen pocsék helyzet, de egyenlőre én se tudok ebből konkrét kiutat. Neked is azt tanácsolom hogy ha tudod kerüld, és ne keresd a társaságát ha zavar a dolog.

Lehet hogy van barátnője, de kitudja, lehet már dobná őt.

Én neked azt mondom hogy ha nem akarsz tőle semmit kerüld inkább, ne mélyedjetek bele a dologba mert könnyen kerülhetsz abba a helyzetbe mint én.