Ha megesküdtetek volna, hogy örökké szeretni fogjátok a másikat, meddig tartanátok ki mellette, és milyen áron?

Én már sokszor éreztem, hogy köztünk mindennek vége van, nem szeret már... de ilyen tisztán, egyértelműen még nem. Annyira világosan átlátok mindent... hogy miben nem passzolunk, hogy melyikünk hol hibázott, hibázik... mint még soha. Sok esélyt adtam, és párat kaptam is, de nem tudom meddig mehet el az ember puszta elhatározásból a ragaszkodásban...

Először az őszinteség, majd a bizalom rendült meg, végül a tiszelet múlt el... Ő már egy ideje nem tisztelt engem, de már én sem őt. Képtelen vagyok. Amiket régen megoldható problémának gondoltam, ma már hatalmas sziklafalként magasodnak kettőnk közt. Van még ott nézetkülönbség, korkülönbség, csillagjegy összeférhetetlenség, szexuális problémák (ízlés, aktivitás, vágy, méret stb.) Imádom, de nem életem párjának. Ő nem a legjobb barátom, csak valaki, aki nem tud mit kezdeni velem, pechére a nyakán ragadtam... És valami, mélyen, mégis azt parancsolja nekem, hogy küzdjek. Küzdjek! Még! A végsőkig! Másrészt meg elfáradtam. Kiábrándultam. Tisztán látok. Nem látom értelmét. Nem akarom.