Kölcsönös megcsalás után vajon még helyre lehet hozni a kapcsolatot?

Úgy történt egyébként, hogy én ugyan szerettem, de elégedetlen voltam a kapcsolatunkkal, az aktuális hozzáállásával. Történt egy családi tragédia, és egy eseményen megkívántam egy másik férfit.. és ez elgondolkodtatott.. Nem is tudtam igazán még mit akarok, hirtelen felindulásból azt mondtam neki, szakítsunk. Aztán éjszaka, hogy lenyugodjak, elmentem a non-stop dohányboltba cigiért. Leszólított egy férfi, hogy beszélgessünk, meghív valamire. Először 2-3 -szor nemet mondtam, majd ráálltam, mert jól esett volna valakivel beszélgetni. Aztán szép lassan nyomulni kezdett. Először finoman, és az elutasítást is jól fogadta, aztán ahogy engedtem egy kézfogást, meg egy puszit, egyre többet akart. Engem meg ugye hajtott az indulat, hogy nekem ez jár.. És valameddig elmentünk, majd rájöttem milyen marha vagyok, és faképnél hagytam a pasit, mihelyt alkalom adódott rá. Nagyon féltem, mert hát mégiscsak egy vadidegen, a pénzem és a cigim is lenyúlta - talán, mert kiesett a zsebemből ittasan, és elrakta nehogy elhagyjam, talán direkt erre ment, nem tudhattam, és azt sem hogyan reagál a faképnél hagyásra, ezért közel halálfélelemben sétáltam át hajnalban a városon úgy, hogy minden sarkon hátranéztem. Ebben a félrészeg félelemben bevallottam a páromnak/exemnek telón, hogy mitörtént. Aztán oda is jött, de kerek perec közölte, hogy köztünk mindennek vége van. Ez várható volt, de totál padlóra tett. Aztán pár nap múlva ezt úgy módosította, hogy most egy nagy szünet van köztünk, és majd meglátjuk. Viszont ugyanúgy találkozgattunk, és a kezdeti távolságtartás után oldódni látszott a feszültség. A mi kapcsolatunk visszatérni látszott a szokásos mederbe, viszont ő közben ismerkedett. Azt is láttam, hogy pár nap alatt kb. 30, pár hét után százzal több, főleg nő ismerőse lett fabebookon. Néha mesélte is, hogy dumált valamelyikkel. Meg is mondta, hogy vissza fog csalni. Én tudomásul vettem. Múlt az idő, majd mikor kb. másfél hete átmentem hozzá, 2 nap után átlátszóan le akart koptani. Én el is indultam haza, de otthagyott a busz, ezért arra az egy órára gondoltam visszamegyek, úgyis ottfelejtettem valamit. Megláttam megnyitva a facebookját, rajta egy beszélgetést, melyben le volt beszélve az esti randi. Hát mit tehettem? Aztán én kíváncsi, visszagörgettem. Egyrészt szó volt egy másik alkalomról, ahol fel sem állt a pénisze.. na szép... meg a nő visszakozott, hogy csak gyerek van meg asszony, nem-e mégis visszajön hozzám stb. erre ő, hogy köztünk már mindennek vége. Mindezt úgy, hogy ugyanúgy viselkedett velem, mint addig, ugyanúgy volt szexuális életünk, stb. Na ezen már kiakadtam!!! Mi az, hogy köztünk vége mindennek, de azért szédít? Kivertem a balhét, durván össze is vesztünk, pofonok csattantak mindkét részről stb. Ő meg felhozta, hogy de hát megcsaltam őt, és meg is mondta, hogy vissza fog csalni.. csakhogy részemről közel sem erről volt szó.. nem azért balhéztam, hanem mert csúnyán hülyére vett, megszégyenülve éreztem magam. Viszont ráébredtem, milyen mélyen is bántottam meg őt, amit még csak nem is akart velem éreztetni. Szerelmet, megbánást, és sajnálatot éreztem. Elküldött. Én nem akartam menni, aztán csak elindultam... viszont csak ültem a megállóban, láttam elmenni az utolsó járatot is, majd visszaindultam. Már nem volt otthon, ezér elmentem a kocsmáig, de ott sem láttam. Visszasétáltam, és egész éjjel vártam. Reggel jött vissza. Rideg, nyers volt, kétszer majdnem otthagytam, de nem azért fagytam sz @rrá az éjszaka.. Arra kért takarítsak össze (összetörtem a szekrényajtót) délután úgysem dolgozik stb.. én meg végül ráálltam, lefoglaltam vele magam, miközben tovább vártam.. Aztán később bejött, és lenyugodni látszottak szép lassan a kedélyek. Távolságtartó volt azért. Én is, kb. öt percig, majd óvatosan közeledni kezdtem. Fölengedett. Engedett nekem, de bevallotta, hogy megcsalt az éjjel. Hát megtette. Azt mondta megbánta. Másnap eljöttem, aztán még voltam nála egyszer, de azóta is egy nagy kérdőjel a kapcsolatunk.

Én még szeretem. Ő azt mondta, még szeret. És fel is vetődött a kérdés, hogy van-e értelme ezentúl a kapcsolatunknak. Helyrehozható-e. Nem követnénk-e el mégegyszer ugyanazokat a hibákat? A szándék megvan, csak gyötörnek minket a kételyek, és bizalmatlanná váltunk a csalódásoktól.