Volt már veletek olyan, hogy megszépültetek, és mindenkinek "kellettetek"?

Igen,én megszépültem :) sose kellettem senkinek gimiben,aztán jött az egyetem,elkerültem egy nagyobb városba és kinyílt előttem a világ... egy kisvárosban,ahol ismert mindenki mindenkit,megvoltak a mindenki számára szép csajok,ott nem kellettem senkinek....

Egyébként meg találd meg a saját stílusod, és azon belül is próbálj nőiesen öltözködni, a hajad sose vágasd le rövidre,akármilyen nehéz is kezelni.Használj balzsamokat,és hidd el a bőrre a legjobb a D vitamin,valamint a nyers élesztő.(élesztőt nyugodtan egyél heti 2-3 alkalommal,rossz íze van,de megoldja a problémát,valamit az arcodra is kenheted.Egy kis szájfény,alapozó,szempillaspirál sokat segít!!!).

Egyébként nekem igazából annyi kellett, hogy leakadjak az olyan barátnőkről,akiknek mindig van pasija és mindenkinek ők kellenek. Függetlenedtem,megismertem új embereket,ahol már én voltam a csinos,szép lányzó,majd később nőci.

20-22 éves koromra pedig már tényleg nagyon jól és szépnek éreztem magam.

28 vagyok mostanra,és max 1 év volt eddig 19 éves korom óta,hogy nem volt senkim.

én már általános iskola ota ilyen rut kiskacsa vagyok. és el kell h keseritselek,nálam azota se változott a helyzet. én egyfolytában csak álmodozom,h milyen szép leszek,és h vonzani fogom a pasikat,de pont ellentétesen. a mai napig álmodozok,h kicsitt nagyobbitanák a cicimet,és akkor kiraknám amim van,szeretnék egy meztelen fotozást h megörökitsem a testem még a szülés előtt,és büszkélkedhessek vele a gyerköcömnek. én is sok csajnál látom h nekik nem kell ezeken erőlködni,mert mindenük megvan,szépség,boldogság,személyiség.

de nekem egyenlőre maradt a korpás hajjal való küzdés,a kicsit ducis alkat,164/61-2, széles hát sem egy nőies alkat. és sajnos a testem is szőrikés,ott is ahol nem kéne,cici,ha,felkar,ami nagyon zavaró.

Az ápolatlan arcbőrt leszámítva semmi olyat nem írtál, ami vészes lenne, kis mellel vagy kevésbé divatos öltözködéssel is szerethető lennél. Nem biztos, hogy feltétlen annyira rossz az, ha a sok felszínes gúnyolódó között találsz olyat, aki ilyen "hátrányok" dacára is kíváncsi rád, aki divatos ruhák vagy smink nélkül is ismerkedne veled.

Persze te azt írod, "mindenki kapkod értük".

Lehet igazad van, talán tényleg ez a fontosabb.

A gimiben és általánosban én voltam az úgymond nagydarab lány. Nem voltam égimeszelő, 170 centivel nem lógok ki a sorból szerintem, de ott én voltam az egyik legmagasabb. Kövér sose voltam, de mindig picit puhább voltam, és emellé esetlen, nulla mozgáskultúrával.

Nagy mellem van, és bizony 75 F-Gre nem egyszerű melltartót kapni, így magam toldoztam-foldoztam a többé-kevésbé passzoló kínais darabokat. Emellé nem tudtam az alakomhoz öltözni, azt hordtam ami divatos volt, nem azt ami jól állt. A ruháimat azért választottam mert tetszett a színük vagy a hangulatuk, de nem néztem meg hogyan állnak rajtam. Valamiért ujjatlan garbókba akartam járni, ami nen volt épp előnyös a felkaromon. Sztár volt még a rövidnadrág harisnyával, meg az ilyen buggyos újjú, elöl fordos ing, ami pont ott erősített, ahol nem kellett volna.

A hajamat erre a tipikus "első fesettt hajszínem mahagóni"-ra festettem, ami borzasztóan nézett ki, mert fakó volt és olyan semmilyen.

Mára rájöttem, hogy a ruhűáknak derékban illeszkednie kell, hogy felpróbáljam a ruhákat mielőtt kifizetem őket. (Anyám szerint ez idegesítő időpocsékolás, ő viszonylag átlagos alkat, besétál a boltba és 10ből 9 ruhadarb illik rá). Mostanra van pénzem és megfelelő információim ahhoz, hogy jó melltartót vegyek, így nem úgy hat az egész mint egy leharcolt, laktáló háromgyerekes édesanya dekoltázsa.

Megtanultam sminkelni, szemöldököt szedni, megtaláltam a jó hajápolási cuccokat, frizurákat is.

Rájöttem, hogy attól, még hogy egy szín tetszik, még nem biztos hogy jól áll. Tél típus vagyok, bátorság kellett azokhoz az élénk, markáns színekhez amik kihozzák a természetes árnyalatimat. (Édesanyám ősz típus, évekig akartam ugyanazokat a ruhákat, sminkeket hordani amit ő-és hülyén álltak).

Mostanra még mindig telt vagyok, de elfogatam, kiismertem és tudom rafináltan használni az idomaimat. Ebben sokat segített, hogy az interenten megtaláltam egy csomó hasonló alkatú lány divatblogját, és ellestem tőlük a peplum felsőt, a skater dresst, a deréköveket ami igazán jól mutatnak. Arosszabb napjaimon még mindíg rohannék plasztikáztatni-sőt, volt olyan hónapom, hogy bementem konzultálni is, hogy mégis milyen alternatívák vannak. (Olyan scolim van tőle, hogy méret és súly alapján simán megcsinálnák tbre). De jól érzem magam a bőrömben, és úgy igazán nem szeretnék drasztikus változást.