2 évig volt barátom, de most szakítottam vele, mert ennyi idő se volt elég, hogy lefeküdjön velem. Szerinte minden az én hibám! Szerintetek?

Az a gondom, hogy jártam egy fiúval, akivel enyhén szólva is komoly problémák voltak az ágyban. Kicsivel több, mint 2 évig voltunk együtt és ennyi idő alatt nem jutottunk el odáig, hogy le tudjunk feküdni. Többször is megpróbáltuk, de ő mindig annyira nagyon izgult, hogy elég hamar lekonyult a kedve és akármit próbáltam, egyszerűen nem tudtuk újra életre kelteni. Minden egyes ilyen alkalommal egyre jobban csökkent az önbizalma, mert kudarcnak élte meg, hogy nem sikerült kielégítenie, és ettől egyre görcsösebb lett, egyre jobban izgult minden ágyba bújásnál és persze csak annál rosszabb lett a helyzet... Így eljutottunk odáig, hogy a végére már egyáltalán fel se állt neki. :/

Több mint 2 évig próbálkoztam, hogy segítsek neki, biztattam, hogy majd belejövünk, így is szeretem, nem kell bizonyítania nekem semmit, stb, sőt, mivel ragaszkodott hozzá, még szakemberhez is elmentünk, de nem használt semmi. Annyira görcsös volt már,annyira rástresszelt erre az egészre, hogy kész, kb már összebújni se mertem vele, mert éreztem, milyen frusztrált.

Egyre többet veszekedtünk, egyre ingerlékenyebb lett velem, így besokalltam és szakítottam vele. Azóta természetesen én vagyok maga az ördög, én tehetek mindenről, szerintem miattam van az egész, mert sürgettem. Én úgy gondolom, elég higgadtan, megértően és türelmesen viseltem ezt az egész kapcsolatot, 2 év azért elég hosszú idő, és soha nem sürgettem semmit, próbáltam támogatni és soha nem dörgöltem az orra alá, hogy még megdugni se tud rendesen, de hogy szakítás után mindezt az arcomba vágja, kifejezetten felháborít. Nehogy már én legyek a hibás, hogy ő nem tudja használni a farkát!

2 évig kitartottam mellette, de az a rengeteg veszekedés, ami ebből a kellemetlen helyzetből eredt, már nekem is sok volt. Ezek után pedig még én tehetek róla, hogy nem tud férfi lenni az ágyban, a szememre veti, hogy miattam nem működött soha, mert erőltettem és nem voltam vele elég megértő meg türelmes... azért basszus, nehogy már én legyek az oka, hogy nem működik a hancúrléc és emiatt tartunk ott, hogy ő 24 évesen még mindig szűz! Szerinte ez mind miattam van! Szerintem pedig nem ezt érdemelném azok után, hogy végig kitartottam mellette több, mint 2 évig és még így se emiatt szakítottunk, hanem a veszekedésekből lett elegem, hogy rajtam akarja levezetni a tehetetlenségéből adódó frusztrációját...

Ti mit gondoltok? Szerintetek sem voltam elég türelmes? Ti tovább vártatok volna? Lehet, hogy tényleg én vagyok a szemét, hogy 2 év után elegem lett ebből az egészből? Azért huszonévesen többre is vágynék egy komoly kapcsolatban, mint hogy csak kézen fogva andalogjunk...

24/L