Lefogynátok a párotok kedvéért? Felnőtt páros vagyunk, egy pajzsmirigy műtét hatására híztam meg hirtelen. Önmagam kedvéért is leszeretnék, de itt az a kérdés, hogy ez mennyire megalázkodás a másik előtt? A lényeg ez:

Hosszú évek óta vártam egy ilyen szerelemre, ő nem különben. Hihetetlen boldogok vagyunk együtt, bár a távolság megnehezíti, de ha együtt vagyunk minden összhangban, jobban kíván mint bárki mást, tini kora óta senkivel nem szexelt soha ennyit, de maximalista, amit megértek, mert én is az vagyok. A pajzsmirigyemet kivették, amitől hirtelen meghíztam, mondták hogy ez vele jár. Utálom mamag azóta, bár nem mutatom és mondom senkinek, hormonális hízást pedig nagyon nehhéz lefogyni, mindig rettentő keveset ettem, zsírosat nem is tudok megenni. Előtte jóalakú voltam. Ő imádja a lelkem, életemben először fogadja el valaki a lelkem, 20 éve főleg a külsőmet szerették, de a lelkemet nem érzették meg, amit utáltam. Most viszont úgy alakult, hogy a lelkemet vééégre valaki megérti, sőt imádja, rajong érze, szerelmes is, de az agyában megrögződés, hogy a férfi legyen nagyobb darab a párjánál. Ebben is egyetértünk. Mivel csak 6 cm-el magasabb nálam, így nem tornyosul fölém, sőt bizonyos cipőimet inkább nem hordom, nem szeretek magasabb lenni nála. Viszont vaskosabb lettem a műtét után nála, amit én is szívből gyűlölök. Tehát én is le akarok fogyni, visszanyerni a formám. Hozzáteszem, hogy ő pocakos...... tehát kb annyi túlsúly van rajta, mint rajtam. A kérdés a következő, ha nagyon szeretjük egymást, de nagyon nehéz természetű emberek vagyunk, nem túl elfogadóak, vagyis eléggé egymásnak teremtettek minket, akkor megéri lefogyni azért, hogy ő elégedett legyen? Ez nem megalázkodás és megalkuvás? Azt hagyjuk figyelmen kívül, hogy én is fogyni akarok és szégyellem a változást és ha neki tetszenék így, magamnak akkor sem. Csak a párkapcsolati része érdekel. Egy ugyanolyan lelkileg és testileg "hibás" ember, mint én megéri ezt? Nem kell az, hogyha kérdezni kell, régen rossz blabla, én mindig mindenben kételkedek és mindent megkérdezek.:) Mindketten folyton kételkedünk, csak abban nem, hogy egymás másik felei vagyunk, rohadt régóta vártunk erre, dilisek vagyunk mindketten, nagyon szeretjük egymást és iszonyú erős a lelki kötelék.

Vagyis megéri? Nem éri meg? Sosem leszek elég jó neki? (Mondjuk a túlsúlyon kívül mindent halálra dicsér rajtam és bennem folyton) Ti megtennétek a másikért?