Mit tehetek ilyen esetben?

Kicsi hosszú leszek. Előre is elnézést érte.

32 éves pali vagyok, 2 komoly kapcsolatom volt. Az első - az első igazán nagy szerelem 20 évesen ért utol. Közel 5 évig tartott és nem hittük volna, hogy szakítani fogunk. Azt meg pláne nem, hogy ennyire elszigetelődjünk majd egymástól.

Az akkori párom egyetemre járt, alig volt itthon, én pedig dolgoztam és hanyagolva éreztem magam. Kicsit menekülni is akart a családjától - én támogattam, hogy menjen. Mondván: ki tudja mit hoz a jövő. Ő az egyetemen meg is változott kicsit (gondolom az ottani hatások és az, hogy nőtt fel), eltávolodtunk egymástól. A kapcsolatunkat átölelte egy másik srác, aki évente 2-3szor előkerült és próbálkozott az exemnél. Ő váltig erőltette, hogy csak barátok. Egy beszélgetés alkalmával persze kibökte, hogy egy kapcsolata volt neki és érdekli a srác, de engem szeret. Szíven ütött. Talán ez volt az a csepp, amikor azt mondtam... elég.

Pár hónappal később -még együtt voltam az exemmel-ismertem meg a jelenlegi párom. Érthető okokból féltékeny volt. Hiszen egyből kiszállva a kapcsolatból léptem a mostaniba. Ráadásul neki gyerekei vannak és idősebb is,mint én.

Próbáltunk barátok maradni az ex-szel, de a féltékenység miatt jobbnak láttam, ha nem tartom a kapcsolatot. Persze kellett hozzá az is, hogy szakításunk után összejöjjön azzal a bizonyos "csakbarátom" sráccal. (persze hamar lefutott kapcsolat volt az övék és valahol jól is esett: "ezt akartad? megkaptad" alapon - tudom, nem volt szép tőlem)

Azóta nem is beszéltem vele. Pedig volt, hogy találkoztunk. Azóta van egy pár éves kapcsolata, gyereket is szült. Ebből azt vonom le, hogy jól megvannak. Amikor (évente 1-2 alkalommal) a véletlen úgy hozza látjuk egymást - inkább elfordulunk egymástól. Viszont a testvéremmel és anyámmal tartották a kapcsolatot és tudom, hogy éveken keresztül reménykedett, hogy visszamegyek hozzá. (a szakítás óta eltelt 8 év)

3-4 éve lehet a mostani párjával, akiről tudom, hogy utál - biztos féltékeny, tehát okkal?!

A leginkább az nyugtalanít, hogy így alakult. Mindketten barmok voltunk és nem lehet visszacsinálni. Csupán jó lenne megbeszélni bizonyos dolgokat, mert nem volt módunk pontosítani hol mentünk szét, miért és mire jó az, hogy úgy viselkedjen az ember a másikkal, mint egy vadidegen. Az is biztos sokat nyom nálam latba, hogy a mostani kapcsolatom megfeneklett és nagyon mélyen vagyunk. (talán most Ő nevethet magában, hogy "nesze, megérte?!") Bár ezt nem feltételezem róla.

Vannak cuccai nálam, amelyekről anno úgy nyilatkoztam (dühből), hogy kidobtam. Ilyen egy portfóliós fotósorozat, gyerekkori képek, ruhák, plüssök... Nem tudom, hogy jót teszek vele, ha elküldöm neki?!

Nyilván soha többé nem lesz köztünk semmi - ezt tudom és nem is akarom.Csak, hogy normalizálódjon a helyet kicsit. Szerintem nem csak nekem, de neki sem esik jól ez a "fordítsd el a fejed". Illetve a cuccait is visszakapná - ezt biztosan tudom.

Jelen esetben mit tehetek? Írjak levelet? (mert feszültséget nem szívesen keltenék) Vagy a csomagját küldjem el a testvérének? (az anyjában nem igazán bízom ilyen téren, pedig róla tudom, hogy nagyon szeretett)

Volt valaki hasonló cipőben? Mi az okos megoldás?

Köszönöm, hogy végigolvastad és normális választ adsz!