Melyik lenne a helyes döntés?

A barátommal 2 év múlva fogunk végezni az egyetemen. "Vegyes" hibák miatt, tehát nyilván magunk miatt is csúszunk ennyit. 1 évet ugye még finanszíroz az állam, így jövőre fizetnünk kell. Én átmegyek levelezőre jövőre, nem szeretném ezt a terhet a szüleimre akasztani, elszeretnék menni dolgozni. Péntekenként lennének óráink. Sok levelezős van, nem hinném, hogy lehetetlen lenne. Én nem csak otthon szeretnék keresni munkát, hanem ahol többet adnak, bár reális vagyok, egy érettségivel ne várjak sokat, főleg úgy, hogy pénteken nem érnék rá. De megoldanám valahogy, utánaérdeklődöm, ha másoknak megy, nekem is fog!

A problémám az, hogy ebben a barátom nem partner. Jövő nyáron már 2,5 évesek leszünk. Most egy albérletbe leszünk még, egy év közös albi a suli miatt, majd ő úgy tervezte, hogy átmegy levelezőre és az otthonához közel majd talál munkát. Jelzem, egy kopár sivatag ahol él, én is Isten háta mögött élek, ezért nem csak itt szeretnék munkát, hanem akár messzebb is. Ő úgy tervezte, hogy addig, amíg le nem diplomázunk, külön fogunk élni, a szüleinknél vagyis legalábbis ő nem akar még elköltözni a szüleitől. De én lépni szeretnék, mert sem ahol tanulunk, sem a lakhelyünkhöz közel nincs munkalehetőség, ha van is, nagyon kuli munka 0 pénzért, tényleg, közmunka és egyéb. De én szeretném finanszírozni a sulit és magamat is! Így több helyen szeretnék szétnézni!

Ha én messzebbre költözök, akkor alig tudnánk találkozni, szinte sehogy ugye... Tudom, hogy nekünk nincs munka a közelünkben, mert most is kerestünk, sőt, a szüleink is próbálkoztak, de nincs egy sem a közelben! Mindketten faluban élünk!

Szerintetek rossz ötlet, hogy én össze akarok vele bútorozni levelezősként, munka mellett ott, ahol mindketten találnánk munkát? Vagyis egy városban vagy elérhető távolságban? Egyáltalán gáz, hogy átszeretnék menni levelezőre és külön albiba menni, hogy tudjak munkát találni?