Ti nálatok is ilyen egy oldalú a kapcsolatbeli ismeretség?

Szerintem amikor "Tényleg a múltkor ezt és azt láttam, tettem, olvastam, éreztem, stb, ...", akkor épp magáról szeretne beszélni kicsit, csak kicsit sután. Én is hasonló vagyok, elég nehezen ismernek meg mások, pedig nem igyekszem titkolni semmit, csak mégis mit mondhatnék. Ha magamról kellene beszélnem, olyan dolgokról kellene beszélnem, amik számomra annyira természetesek, hogy eszembe sem jutna mesélnem róla. Na meg aztán sok dologról véleményem sincs, ilyenekről megint nincs mit mesélnem. A családom múltját pedig még én sem ismerem annyira, mint szeretném. :D Lehet, hogy egyszerűen nincsen több olyan élmény a múltjában, amit érdemesnek vél elmondani. Velem ha valaki leül beszélgetni két órára, én tuti kifogyok az élettörténetemből, amit meg nem mondok el, az számomra is haszontalan. Ha elmesélek mégegy strófát, akkor sem fogja megtudni senki jobban, hogy milyen ember is vagyok.

Inkább ha vannak terveitek, közös jövőképek előttetek, azokra kéne koncentrálnotok. Ha nem csak lógtok a világban, akkor ezekről a dolgokról neki is biztos van elképzelése, véleménye. És abból, hogy mit akar veled kezdeni, elérni, sokkal jobban megismered, mintha olyan dolgokról kérdezed, amik nem érdeklik, vagy amik a múlt felesleges részleteit firtatják.