Miért kavarognak bennem ilyen érzések ha rá gondolok? Pedig nagyon aljas módon elbánt velem.

Az exemmel néhány hónapot voltunk együtt. Az elején tökéletes volt a kapcsolatunk, majd maga lett a pokol és 180 fokban megváltozott a srác, rá sem ismertem.. Kijárkált egy más lánnyal, megcsalt és a barátai előtt elmondott engem mindennek. Egyszóval megalázott, de nekem még így is kellett, még így is őrülten szerelmes voltam belé. De láttam, h hiába küzdök érte, vagy teszek bármit is, nincs értelme, mert láttam, h ő ezt nem akarja, így hát elengedtem. Nagyon magam alatt voltam, mert nem értettem, h ami az elején olyan csodás volt, az miért lett ilyen, miközben én semmi rosszat nem tettem.

1-2 hónap múlva megismertem a jelenlegi páromat, akivel pár hete vagyunk együtt! Boldog vagyok mellette és érzem, h újra szerelmes vagyok (már nem élem bele magam annyira a dolgokba, mint ahogy az exemnél tettem, azaz ink. nem merem magam beleélni), de néha akarva-akaratlanul ha meglátok egy olyan dátumot egy papíron (lehet butaságnak hangzik), vagy akár a hétköznapokban pl. egy blokkszámlán, ami arra emlékeztet, h akkor még együtt voltunk, akkor mintha még mindig szíven ütne a dolog... Nem is beszélve egypár zeneszámról, amik a rádióban szólnak és amiket egy momentumhoz tudok kötni, h ekkor épp mit csináltunk, v hol voltunk mikor először hallottam ezt a számot stb... Elgondolkodok újra, h miért történt az ami és kicsit elszomorodom.

Viszont ha a párommal vagyok, akkor nem bánom, h így történtek a dolgok, boldog, szerelmes vagyok és nem szomorítanak el a múltban történt sérelmek. De akkor miért reagálok így a rá emlékeztető dolgokra? Nem heverhettem ki teljesen a történteket, vagy csak az okot akarom tudni, amiért így végződött a történetünk? Szerelmes már biztos, h nem vagyok belé, az 100%, mert érzem, h nem!!! Valakinek ötlete? 21/L