Félek, bár semmi indokom nincs rá. Miért?

Kb 1 hónapja vagyunk egyutt a barátommal, kicsit messze lakik, de hétvégén mindig tobb napot egyutt vagyunk, vagy nálunk vagy náluk. Ez rendben is van. S minden tokénletes, de mégis rossz tapasztalataimnak koszonhetoen bennem van az, h bármikor elhagyhat, bármikor találhat egy jobbat, szebbet. S nem tudom magam túltenni ezen a félszemen.

Szinte viccszeru vitákat is komolyan veszek, s olyan érzésem van mintha kitudja mennyire osszevesztunk volna.

Pl: én: "nem hiszek neked. O : na jó, akk szia. " s nem beszélgetunk/írogatunk pár órát.. Ez lényegében nem is osszeveszés csak ilyen gyerekes ki bírja tovább, de mégis már rogton ki vagyok akadva :/

Hogyan tudnék segíteni magamon? Mert valami nagyon nincs rendben nálam....20/L