A barátomnak túl nagy arca lett, hogy üthetnék vissza neki? Hosszú lesz.

23 éves vagyok, a barátom 24, 2 éve vagyunk együtt, egy suliba járunk,a szülőkkel lakunk, de hetente kb. 3 napot együtt is alszunk.

A barátomról annyit kell tudni, hogy önző ember, de néha tud adni is, hirtelen haragú és csúnyán szokott beszélni, öntörvényű, de sokat javult és sokkal jobb ember lett belőle, amióta együtt vagyunk, viszont a kölcsönösséget nem ismeri túlságosan...

Apukám kötetlen munkavégzésből szerzi a pénzét, de néha-néha más ember is kell mellé, ugyanis van több emberes munka is, viszont előre nem lehet kiszámítani, hogy mikor kell menni, tehát előtte kb. 1-2-3 nappal előtte tudja mondani, hogy na akkor indulás (de akkor ez egy teljes napot vesz igénybe). Ő ezen kívül kisebb-nagyobb túrákra egyedül megy. Erre volt egy állandó embere, de ő elment külföldre dolgozni, megkérdezte a barátomat és elvállalta. Előre figyelmeztettem, hogy milyen lesz ez a dolog, apa számít rá, ne jelentse be munka előtt, hogy na nem megyek, hanem legalább egy héttel előtte szóljon apának, mert nem tud majd embert szerezni. Ez abból is áll, hogy folyamatosan számít rá, amíg nem szól neki, a barátom nagyon örült, hogy mehet, leültünk vele megbeszélni mindent, számíthatott mindenre. Kb. 2 hónapja segít apumnak a barátom, eddig mindig ment, várta is és mondta is az anyukája, hogy suli időben is nyugodtan mehet, egyszer egy héten nem hal bele (ugyanis ennyiszer kell mennie egy héten, de nem tudják, hogy melyik nap éppen) és még pénzt is keres (a barátom csak emelget és pakolgat, tehát a teljes hadműveletet nem tudja megcsinálni, azt apa végzi). Erre elmentünk egy közös programra én, a barátom és a szüleim, majd a barátomhoz hazafelé menve mondta apukám, hogy na, akkor 2 nap múlva menjenek megint. Erre a barátom mondja, hogy ő nem megy, mert szétszakadt az előző cipője, nem ment el venni (ez a cipőszétszakadás kb. egy hete volt, bőven vehetett volna magának pár ezreset, amit munkába foghatott volna). Mivel még másnap is ott voltam, mondtam, hogy na akkor menjünk venni, van rá időnk. Ő megmakacsolta magát és azt mondta, hogy neki most nincs kedve. És amúgy is apu nem hal bele, ha egyszer-egyszer nem megy. Ha apukám megteheti, hogy 1-2 nappal előtte szól, hogy menjenek, akkor ő is megteheti, hogy 1-2 nappal előtte szóljon, hogy nem megy. Hja és amúgy is kevesli a pénzt, amit ad neki apu (1 nap 3x vesz apa büfébe vagy étterembe kaját és kólát magának és neki is, plusz ad neki 5 ezret, az országban mindenhol megfordulnak szinte, amit teljes mértékben apa áll). Az is bánt, hogy sokszor csinálunk a családdal programot és apa szinte mindig vesz a barátomnak valami apróságot, meghívja valamire és a barátom így áll hozzá. A barátom meglátása igazságos?

A másik: Én tökre várom, hogy találkozzunk, de mindig az van, amit ő akar. És mostanában nagyon nagy arca lett velem szemben. Most is én mentem hozzá, ő kitalált egy programot és nekünk oda feltétlen menni kellett, holott nekem nem volt kedvem, eleve máshova beszéltük meg, hogy megyünk és tökre beleéltem magam, ezt nem egyszer játszotta már el velem. Erre nekem bejelenti, hogy ő akkor velem szakít, undorítóan viselkedek. Nem is akarta, hogy menjek azért, mert én nem arra a programra akartam menni, amire ő és azt mondta, hogy feljelent, ha a házukhoz merek menni magánlaksértésért. Na én vittem egy üres táskát, hogy én összepakolom a cuccomat és ezennel vége, mert máskor már mondott nekem olyat is, hogy le fog köpni és megérdemelnék már egy pofont is. Elkezdtem összepakolni a cuccomat, mire a barátom haverjai megjelentek a porondon és már elegem volt belőle, elmondtam mindent, erre összevesztek a barátai a barátommal, hogy mekkora egy utolsó tuskó és hogy maradjak, majd a bulit nélküle tartsák meg. Nagyon-nagyon mérges voltam, így hát oda keveredtem, ahova nem volt kedvem menni, mert jól esett, hogy a saját haverjai kiállnak mellettem és már nem volt arcom nemet mondani, ha már megvédtek. Ez délután volt, este beállított a barátom, hogy mindenki előtt bocsánatot kér tőlem és hogy visszafogja magát. Na hát ez kb. másnap délig tartott nála, ugyanis mondtam, hogy menjünk már el sütizni, nyílt egy új cukrászda, nézzünk szét. Ő azt mondta nekem, hogy most ő ott mit csináljon velem, ott is csak beszélgetnénk, ugyanazt csinálnánk, mint otthon és hogy ne nyaggassam már ezzel. A haverjaival viszont nem sokára megy majd ide-oda, mert velük más, mivel többen vannak, jobb a hangulat... mondom köszi, magyarul unatkozol mellettem. Na erre az volt a válasz, hogy ne forgassam ki a szavait...

Néztünk este filmet és az egyik jelenetbe vitt a csávó egy csajnak egy csokor virágot, erre a barátom: "Tudom mire gondolsz, de ilyen csak a filmekben létezik, szóval ilyet ne várj tőlem." (Amikor szülinapom volt, na akkor hozott az ajándékom mellé egy rózsát, de azt is az apja hozta és úgy adta a barátomnak, hogy na fiam, add oda neki). Én gyakran viszek a nagyszüleinek vagy szimplán a családjának sütit, amiket én sütök, de ő soha nem hoz semmit. Hozzáteszem, nem olyan szegény családról beszélünk, akinek csak kajára telik, szóval megtehetné...

Most egész hétvégén beszólogatott nekem, összevesztünk vagy 2x, egyszer külön is aludtunk. A szülei is mondták, hogy tisztára meg van hülyülve és nem tudják mi baja... Hogy szedjem/szedjük le az arcát? Vagy én lennék túl kényes, ahogy mondja?