Mondjam el neki és szakítsak vele vagy tartsam magamba és folytatódjon minden ugyanúgy?

Kissé bonyolult a történetünk. A vőlegényem a családja vállalkozásában vállal nagy szerepet. Szerencsére elég sokat keres, soha semmiben nem szenvedek hiányt, sőt a luxutermékek is evidensnek számítanak ha vásárlásra adom a fejem (mostanában nagyon gyakran). 17 éves voltam mikor megismerkedtünk, rá egy évre hozzá költöztem és májusban megkérte a kezem 5 év együttlét után. Nem éreztem soha azt, hogy fontosabb lenne számára a munka mint én de az utóbbi időben (szerencsére vagy inkább sajnos?) csak úgy záporoznak az építkezések és a munkák, hogy fogalmam sincs mikor voltunk már úgy együtt igazán. Reggel mikor felkelek már nincs otthon és mire hazaér én már alszok. Olyan mintha távkapcsolatban élnénk mert napközben néha felhív és ennyi.

1 hónappal ezelőtt volt alkalmam lemenni pár barátnőmmel Siófokra és egy fiú barátom áthívott az ő nyaralójukba. Elfelejtette említeni, hogy az egyik legjobb barátja XY akit már 12 éves koromban kinéztem magamnak, ugyanis híres futbalista csorgatttam a nyálam érte és hirtelen ott áll előttem és bemutatkozik...ráadásul a barátnője egy igen ismert személyiség, lányok ezrei és férfiak csodálják nap mint nap és kapja a bókokat stb. Nos... kissé (inkább nagyon) ittas állapotban összekeveredtünk XY-vel és a Petőfi Sétányon kézenfogva sétáltunk, aznap este szinte felfaltuk egymást de nem feküdtünk le, nem vitt rá a lélek így is eléggé szégyelltem magam.

1 hete hétvégén megint összetalálkoztunk és csak úgy szikrázott a levegő köztünk. Nem akartam tőle semmit, mégiscsak ugyanazon városba vagyunk a vőlegényemmel meg XY barátnőjével meg rohadtul nem lett volna etikus megint egymásnak esni. Hogy bebiztosítsam magam írtam egy sms-t a vőlegényemnek, hogy este szeretnék vele összebújni mert rég voltam már vele boldog. A válasza egy semleges hangnemű visszautasítás volt miszerint ő fáradt, nem tudja meddig dolgozik, ne piszkáljam. Bepipultam, kézenfogtam XY-t és egyenesen a lakására taxiztunk ahol hatalmasat szexeltünk.

A vőlegényemet másnap mintha kicserélték volna, elkezdett ajándékokat hozni nekem, a munkákat lemondja és 0-24-be velem akar lenni, rettenetesen érzem magam (amúgy is de majd' beledöglök most). Mégis mit tegyek? Ha velem van a párom nagyon boldog vagyok és szeretem, senkire nem tudnék nézni. Azonban besokalltam, hogy a számlájával élek párkapcsolatban és lassan már csak a postaládára írt neve emlékeztet arra, hogy van közöm hozzá meg persze a hatalmas gyűrű az ujjamon. Attól tartok, hogy ez a hirtelen sok szabadidő csak átmeneti, sőt biztos vagyok benne. De szeretem őt, a régi idők hiányoznak. Sokszor ülök le vele ezt megbeszélni nem arra várok, hogy a gondoltaimból olvassa ki mire vágyok.

Megértő lennék és soha nem hibáztatnék férfit azért mert túl sokat dolgozik a családjáért. Engem az zavar, hogy plusz munkákat vállal, hogy a legdrágább ruhákat, ékszereket, autókat megvegye. Mivel ő a saját főnöke a cégtársai meg a saját családja úgy gondolom megtudná beszélni ezt mindenkivel, hogy miért nem vesz többé részt ennyire a munkálatokban. Én nagyon élvezném azt is ha átlagos keresete lenne viszont többet törődne velem. Tudok nélkülözni ilyen cikkeket. Nem leszek boldog és kiegyensúlyozott az irigy pillantásoktól ha egy Audival begurulok valahova, mert egyedül ez a látszata, hogy együtt vagyunk: a drága holmik.

Megpróbáltam ezt vele is megbeszélni, többször is. Azt mondta, hogy ő így nőtt fel: mindenből a felsőkategória viszont nem a feneke alá lett téve hanem mindig lehetőséget kapott a szüleitől arra, hogy megdolgozzon érte és nem akar erről az életvitelről lemondani. Ezzel nem is lenne probléma de az, hogy adódott olyan alkalom is mikor napokig nem beszéltünk mert reggel korán ment este későn jött a telefont meg vagy nem vette fel vagy nem is hívott egyáltalán.

UI: Tudom, hogy nem másik nőhöz megy "dolgozok" cím alatt mert az anyósómmal és az apósommal is sokat beszélek, ők kéretlenül is biztosítanak arról, hogy a vőlegényem sokat dolgozik és ott van.