Miért ilyen a barátom?

Nem élünk együtt, 1,5 éve vagyunk együtt, ő 24, én 23 éves vagyok. A problémám az, hogy a barátomnak van egy mentálisan zavart nővére (nem szidásból, ez tényleg így van), állandóan veszekszik, volt, hogy verekedett is családon belül, mindegy... a lényeg, hogy a szülei félnek a saját lányuktól, ezért nem mernek velem jóban lenni, de nem tesznek ez ellen semmit. Velem nem akarják megbeszélni, mivel szerintük fölösleges, minden jó és szép így. A barátom anyukája olyan, hogyha a barátom szóvá teszi ezt, hogy nekem rosszul esik, hogy én mindent beleadok, hogy jóban legyünk (ha ott vagyok, főzök, mosok, megcsinálok sok mindent az anyós helyett, sőt, többet is tettem már, hogy eredményt érjek el), erre elutasításban van részem, erre az anyósom tereli a témát, egy idő után összevesznek, majd az anyuka csak úgy szimplán elkezd beszélgetni a fiával egy idő után úgy, mintha mi sem történt volna és a fiú is így tesz. Mivel ez mindig így van, tisztában van vele az anyuka, hogy a fia nem haragtartó, így nincs is eredmény. És így ugye az anyós úgy fogja fel, hogy huu de jó, úgy is megbékél a fiam, kis idő és minden a régi lesz és valóban így van... A barátom mindig mondja, hogy engem megvéd, de egyszerűen így ezt nem lehet megoldani! Ha eredményt akarunk elérni, akkor huzamosabb ideig kell kitartani! A barátom már mondogatja nekem, hogy ő kiáll mellettem, oké, de hogy! Kiszámíthatóan, úgy, hogy mindenki tudja, struccpolitika folyik! Amikor nálunk volt, akkor elmondta, hogy az anyukája mondta neki, hogy jobb is, ha nem megyek, mivel így nem csinál balhét a lány és nem akarnak már többet veszekedni vele, mondta a barátom erre nekem, hogy milyenek a szülei. Már egy éve ez megy amúgy... én mondtam a barátomnak, hogyha ő nem áll ki rendesen értem, akkor majd én magamért! Mondta, hogy megérti, menjek hozzájuk, beszéljek az anyukájával, ő ott lesz és megvéd és megérti, ha beszólok majd neki. Ma kiderült, hogy hosszan tartó betegségem alakult ki, ami bénulással járhat... ezt elmondta az anyukájának is, de annyit se tett meg, hogy rám írjon vagy felhívjon, hogy jobbulást. Amikor utoljára mentem hozzájuk, amíg a a barátom elment a szomszédba, addig én náluk készülődtem, amikor végeztem, lent vártam az előtérben kb. 15 percet és az anyukája látta, hogy lejövök, tudta a fia hol van, akkor ment be a lányához röhögcsélni, hozzám ki se jött. Ma mondtam a barátomnak, hogy 2 nap múlva megyek hozzájuk és elbeszélgetek az anyóssal. Erre összeveszett velem, hogy akkor ő szakít, mert nem akar balhét, tudja, hogy az anyukája őt fogja hibáztatni és ő már nem akar vitázni! Engem az zavar, hogy őt nem zavarja, legalábbis az anyukájának nem mutatja, hogy ő azért haragszik, amit velem tesznek... csak hagyja, majd megoldódik a dolog... Kérdeztem, hogy akkor ő milyen megoldást javasol. Azt mondta, hogy ne szóljak egyik szülőhöz sem. Mondom de pont ezt akarják, nekik így kényelmes. Zavar, hogy nem mutatja ki a szüleinek, hanem úgy tesz, mintha minden rendben menne. Mit tegyek?