Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Kedves 30-40 évesek! Hol tudtok normális férfiakkal ismerkedni? És vannak-e egyáltalán? Ha igen, hol bújkálnak?
30-40 évesek válaszát várom. 39 évesen olyan férfisorozatot fogok ki, nem értem miért. Az egyiket 35 évesen, bár megtehetné hogy leválik otthonról, az anyja tartja el, beviszi a számítógépe elé az ételt. A következővel nem lehetett tervezni, mert ott tartott, hogy haverok, buli fanta. A harmadik olyan félénk volt, hogy ha vele maradok évek múlva se lett volna belőle kapcsolat. A következő csak interneten akart kommunikálni. Az utolsó előtti egy évet vett el azzal, hogy azt hazudta családot akar, aztán kiderült mégsem, de a barátnő az kellet nei. A legutóbbi nyaraláskor lefoglaltatott velem szállást, mindent, aztán hirtelen lemondta egy olcsó kifogással. Ti hol tudtok ismerkedni? Hol vannak a felelősségteljes férfiak akiket nem ment fel a társadalom a hibáik alól? A netes társkeresőkön agresszív, idióta, 50-60 évesek írnak, vagy olyanok, akiknek a kapa kilóg a szájából, bunkók, tahók. „Magasak az elvárásaid” és hasonló örökzöldeket légy szíves ne is írjatok, mert már olyan lent vannak, de mit sem segít. Sőt, már nincsenek is, csak annyi hogy hasonló intellektuális szinten legyen. Diplomás nő vagyok, nem volt soha nálam kitétel a diploma a férfi részéről, de amilyen helyesen írni se tudó, kb. 20 szókinccsel rendelkező, agresszív buta emberek írnak, az felháborító. Ha megmondom a 60 éves férfinek, hogy a saját korosztályában keresgéljen, felháborodik és kioszt. Ha megmondom egy szakmunkásnak (előtte beszélgetek vele persze) hogy ne haragudjon de nem lenne közös témánk ha utálja a színházat, könyveket, koszt, leanyáz, lek…váz, és hadd ne mondjam milyen alpári hangot üt meg, hozva a farmát….tulajdonképpen ezzel is erősítve a szabályt. Fesztiválokon, rendezvényeken nem lehet ismerkedni, mert már mindenhova párokban járnak az emberek. Olvastam, hogy a 72-75-ös születésűeknek van a legtöbb problémája a társkereséssel. Eljárok sok helyre, de semmi.
Már beszéltem pszichológusokkal, szakemberekkel, mi lehet az oka, hogy ilyeneket vonzok be, fogok ki sorozatban, rengeteget olvastam a titoktól kezdve a Hellinger terápiákig, stb., válasz sehol nincs rá. Azt mondják vagy karma, vagy bevonzás, de senki nem tud okosat mondani. A netes társkeresők mind vicc, szánalmasak, mintha mentálisan beteg és perverz emberek gyűjtőhelye lenne. Sokan írják, mondják, hogy a társadalom beteg, az internet a társadalom tünete, de ez egyénileg nem hiszem, hogy bárkit is vigasztalna.
A fentiek miatt már lemondtam a gyerekvállalásról, mert mindenkivel az ember végigjátssza az 1—2 év ismerkedési fázist, aztán kiderül a jelöltekről, hogy hazudnak végig, nem is akarnak családot, gyereket, még komoly kapcsolatot se, csak „úgy elvannak sztori”. Elsősorban a nőket kérdezem, akik hasonló cipőben járnak, nektek ezek után milyne jövőképetek van? És hol vannak a normális férfiak? És a normális férfiak és nők miért nem találnak egymásra???
válasza:
válasza:"Ha egy fiú ilyenkor nem elég határozott,nem vállalja be a konfliktust az anyjával,nem mondja neki hogy ne vigye be az ételt,ne mosson rá,akkor lesz anya pici fia mint 32F az előző hozzászólásokban,aki jajj anyuka meg ne sértődjön alapon inkább eltűri hogy az anyja 32 éves korában gyerekként kezelje.Ezzel be is vitték a bozótosba,így születik a puhap..." Remek! Mint ahogy írtam 12 évig magamra csináltam mindent, valamint 2 évig édesanyámra főztem, mostam, takarítottam, elláttam betegsége idején. Az hogy nem ordibálom le a fejét, amiért érez magában akkora erőt, elszántságot, hogy ő főzzön irdatlan nagy hiba. Ha ez puhap...-é tesz ám legyen! Korábban írtam, sok magát "normálisnak" tituláló "hölgy" szerint PAPUCS, aki gondozza az édesanyját, mikor az magatehetetlen. Papucs vagyok és puhap, rendben...
"Nagy árat fizet azért hogy nem meri az anyjával bevállalni s konfliktust,megmondani neki,hogy nagyfiú már,ki tud menni a konyhába kaját főzni." Tudja nagyon jól, eltudom magam látni. Miért lenne ez konfliktus? Engem nem zavar, örülök, hogy a magába roskadás helyett, tud valamit csinálni és ez őt is örömmel tölti el.
A ház 75%-ban az enyém, ez is kérdéseket vet fel... Tudom, te inkább betennéd bármely rokonodat egy öregotthonba, eladnád minden ingó és ingatlan vagyonát és élnéd életed, mint hal a vízben. Nem lehetünk mind egyformák, én nem így teszek!
válasza: válasza: válasza:Szia! Remélem nem haragszol, hogy tegezlek. Én 24 éves srác vagyok, tehát egy 15-össel fiatalabb nálad. Én is hasonló helyzetben vagyok. Én mondhatom, hogy a nőknél is nagyon sok a nem "normális". Én későn érő típus voltam párkeresés terén, de pár éve nekikezdtem rendesen. Főleg interneten, én a fiatal korom ellenére nem vagyok híve a szórakozóhelyeknek, nem az én közegem, egyébként én hasonlóan a kulturáltabb helyeket kedvelem, mint mozi, színház, 2 hangszeren tanultam meg zenélni, játszottam vagy 4 zenekarban is, jelenleg az első (és remélhetőleg nem az utolsó) mérnöki diplomám vége felé járok, szeretek sportolni, 8 év kondi, 6 év futás van a hátam mögött.
Én talán az átlagnál is jobban megfontolom, hogy kivel találkozzam, elnézést a vulgaritásért, de nem engedem meg magamnak, hogy a farkam irányítson, bármennyire is erős lenne az érzés, mindig kiismerem az adott hölgyet, már amennyire lehetséges. Eddig 1 hölggyel találkoztam személyesen, szintén egyetemista, de kiderült, hogy vallási szekta tag, anyagilag megpróbált kisemmizni (lakásvételbe akart bevonni a 3. randin!!), plusz egyéb érzelmi manipulációk, hazugságok sorozata, pár hónap után elküldtem melegebb éghajlatra.
Aztán később szintén interneten megismertem egy szimpatikus hölgyet. Az volt "csak" a bökkenő, hogy kiderült, férfi volt eredetileg, csak átműttette magát..... Egyébként jobban megnézve látszott is ebből valami a fényképein, nem hinném, hogy volt kiábrándultabb ember akkor a világon nálam.
Az egyetemen is próbálkoztam egyszer, gépészmérnökök lévén kevés a hölgy, de természetesen foglalt, gyakorlatilag mind az. Van 1 lány, akivel annó honfoglalón ismerkedtem meg, vele még nem találkoztam, lemondtam, mert nagyon megváltozott, negatív irányban, mióta egyetemre jár. Ettől függetlenül jól eldumálunk a neten, és mondhatni barátok vagyunk, talán még kisülhet ebből valami, ha kinövi ezt a hülye egyetemista liba énjét :D
Tehát én azt tudnám tanácsolni, hogy ne direktben ismerkedj, hanem valami témán keresztül és talán kialakul valami, ez kizárólag szerencse kérdése, bárhogyan és bárhol ismerkedsz. Semmiképpen se görcsölj ezen, próbálj meg harmóniában élni önmagaddal egyedül is, nekem többé-kevésbé sikerülni szokott. Azért mondom, hogy többé-kevésbé, mert ez egy állapot, amiért folyamatosan dolgozni kell, nem jön magától és néha vannak hullámvölgyek. Ha szereted a szórakozóhelyeket, akkor lehetséges, hogy a kulturáltabb helyeken is működik, de mondom, nekem ezek a helyek nem fekszenek, így tőlem ez a tanács nem igazán megalapozott. Azokra ne hallgass, akik leértékelnek a társtalanság miatt, nem ettől lesz értékes egy ember. Sokan ebben a tévhitben élnek le egy életet és rájönnek, hogy nem is éltek igazán, szóval kitartást neked! Ha még szeretnél beszélgetni, én benne vagyok (nem ismerkedés miatt, tudom hogy fiatal vagyok de jó megosztani bizonyos dolgokat egymással szerintem).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!