A kedvesem egy olyan lány. Befejezed a saját szavaiddal?

A kedvesem egy olyan lány,

aki szerelmes lenne. De talány,

hogy ez kivel is menne,

s menne-e egyáltalán.

Mondom ezt így, hogy a nőmmel minden tökéletesen működik, csak épp nem tud belémszeretni, s neki ez kell. Ő egy olyan lány, akiért feladtam magam, akiért szakítottam vele, azért, hogy megtalálja a szerelmet, amit keres. Olyan, akinek reggel örömmel főzök kávét és töltök cigarettát. Akinek nem azért kenem naptejjel a hátát, hogy női testrészeket simogassak, hanem azért, mert tudom, hogy fontos neki. Akiért képes vagyok 250 kilométert biciklizni bármikor, amikor lehet. Akinek hiába mondom, hogy mennyire szeretem, mert azt, hogy mennyire is, azt úgysem tudom szavakba önteni. Akinek ott akarok lenni mindig, lesni akarom a szavait, pillantásait, még akkor is, ha utáljuk egymást. Aki szakítás után eljön hozzám, s még ha arról is beszélünk, hogy "ez nem megy", azt is kézenfogva tesszük. Akibe sosem szerettem bele, s nem is fogok, de ennek ellenére vele élném az életem, vele vennék házat, fogadnék örökbe kutyát, nevelnék gyereket, ültetnék fát. Aki ha megbánt, nem szól semmit, csak kétségek között hagy, de mégis átölel. Aki rövidre vágatja a haját, pedig tudja, hogy én azt szeretem, ha hosszú. Aki már egy ideje nem hord fülbevalókat, mert tudja, hogy kiráz a hideg tőle. Aki kedves nekem, hiába nyer tízből nyolcszor kártyában, s hiába nyerek tízből nyolcszor szókirakóban. Akinek reggel rohanok sonkás-burekot venni a pékhez, hiába gondolom úgy, hogy nevetség tárgya vagyok, mert ki eszik már sonkás-burekot? :) Aki szeret velem dolgozni, kikéri a véleményem, s én is kikérem az övét. Aki olyan kedvesen mosolyog, mint ahogy másik lány - kikérem magamnak - soha. Legalábbis számomra.