Hogy lépjek túl ezen? Hogy lehet az, hogy neki 3 év nem jelentett semmit?

Pontosan 24 napja csináljuk ezt a hercehurcát... elkövetett egy hatalmas szemétséget ellenem, ami miatt borzasztó mérges lettem, és elgondolkodtam, hogy akarom-e még ezt az embert az életembe (nem ez volt az első). Úgy döntöttem, jobb, ha szakítunk, de egyáltalán nem zavartatta magát, olyan szövegeket nyomott, hogy jajj, ha én így boldogabb leszek, akkor elenged, stb. Hozzáteszem, hogy az utolsó csepp a pohárban az volt, hogy nem jelent meg az évfordulónkon... Illetve de, csak másnap, részegen. Annyiszor csalódtam már benne, és annyiszor megbántott már, és annyira megváltoztam a vele töltött idő alatt (együtt is éltünk 2 évig), hogy 100%-ig biztos voltam benne, jobb lesz nekem nélküle. Elköltözött kb. 1 hete, és egyszerűen belepusztulok a fájdalomba. Szerettem már akkor is, mikor szakítottunk, de mióta nincs itt, ezerszeresen felfokozódtak ezek az érzések. 2-szer is átjött a héten, itt aludt, de azt éreztem, hogy neki nem jelent annyit, mint nekem. Az egyik este tényleg csak egymás mellett aludtunk, de nekem annyira jó volt, hogy éreztem magam mellett... és annyira hiányzik. Soha nem szenvedtem még ennyire, mint az utóbbi napokban, és végül is tegnap elvitte az utolsó cuccait is, de nagyon csúnyán összevesztünk. Mert hogy én úgy gondoltam, hogy együtt töltjük a hétvégét, ő meg hogy megint hazamegy a retardált haverjaihoz. Tudom, hogy furán hangzik, hogy szakítás után is vele akarok lenni, de igazából úgy váltunk el, hogy legyünk külön kicsit, aztán meglátjuk. És rajta egyáltalán nem látom, hogy keresne, vagy igyekezne, vagy kicsit is szeretne, és annyira fáj. :( Lekötni magam nemigen tudom, mert alig kapok műszakot mostanában (csak hogy még rosszabb legyen), a suli csak szeptemberben kezdődik, a barátok zöme dolgozik/nyaral/más városban lakik. Tesómék szintén nyaralnak. A 4 fal között bőgök már hetek óta egyedül, neki meg ott a családja, a mindenki, és tegnap délelőtt 11-től éjfélig próbáltam elérni - sikertelenül. Ma délelőtt írt egy nagyon durva "megváltoztunk, megváltoztál, szeretlek, de inkább megölöm magam, mint hogy még egyszer közöm legyen hozzád" levelet, ami baromi véglegessé tette ezt az egészet. Tudom, tudom, pontosan tudom, hogy miket csináltam rosszul a kapcsolatunkban, de én nem akarom, hogy köztünk örökre vége legyen. Hajlandó lennék mindent beleadni, hogy változtassak, de úgy érzem, hogy már az sem érdekelné, ha a fejem tetejére állnék, annyira belefáradt. Lépjek túl? Próbálkozzak? Öljem meg őt? Magamat? :D Mi legyen?