Stabil (nak hitt) párkapcsolat, de jött egy másik férfi. Ilyenkor mi a "jó" megoldás?

4 és fél éve együtt vagyok a barátommal. Minden rendben van köztünk, szeretjük egymást. A rózsaszín köd nálam már elmúlt, látom a hibáit, de így is úgy érzem, hogy egyre jobban szeretem.

Rajta is ezt látom, nagyon igyekszik. A kapcsolatunk elején az volt a problémám, hogy ő kicsit éretlenebb volt nálam (fiatalabb is 2 évvel), de aztán jó irányba változott, egyre ritkábban bosszankodom a gyerekes viselkedése miatt, szóval mondhatjuk, hogy minden rendben van köztünk. Három hónapja költöztünk közös albérletbe, az együttélésből sem adódott gond eddig.

Ő a legelső barátom amúgy, vele volt az első csók, első szex, előtte semmi tapasztalatom nem volt. Úgy éreztem, nem is hiányzott.

És most mégis megtörtént velem az, amit sose gondoltam volna, elkezdtem vonzódni egy másik férfihoz (is). A munkahelyem révén találkoztam vele, most napi kapcsolatban vagyunk (nem közvetlen munkatárs, de egy projekten együtt dolgozunk). Ő idősebb nálam (31 éves - én 26 vagyok, barátom 24) és eléggé különbözik a barátomtól. Sokkal érettebb, felelősségteljesebb, komolyabb, és mintha most úgy érezném, hogy erre van szükségem (pedig azt hittem, már elfogadtam a kicsit későn érő, de egyre inkább fejlődő szeleburdi barátomat). A pénznek nincs köze a dologhoz, ő is egy kis egyszobás albérletben lakik, kocsija nincs, stb (csak hogy ne azt írjátok, hogy biztos a pénze kell).

Nem történt köztünk semmi, és amíg együtt vagyok a barátommal, nem is fog. Viszont egyre egyértelműbb, hogy tetszem neki, én meg mintha napról napra jobban belezúgnék... Nagyon jókat beszélgetünk, nevetünk, hihetetlen hogy sok dologban mennyire egyeznek az elképzeléseink, ugyanaz az ízlésünk, közös érdeklődés, stb. Sokkal jobban tudok vele beszélgetni, mint a barátommal.

Ugyanakkor, közben folyamatosan szégyellem magam, amiért ilyen jól érzem magam a másik sráccal, mert közben továbbra is úgy érzem, hogy a barátomat szeretem. Ha arra gondolok, hogy szakítanék vele, sírni van kedvem, és nem tudom elképzelni nélküle az életemet. Napközben mostanában egyre többször rámtör az érzés, hogy hiányzik a barátom -a múltkor elutazott 10 napra, az utolsó napokban már sírtam, annyira hiányzott. De közben, ha a másik férfival vagyok, nem tudok nem gondolni arra, hogy ő talán jobban illene hozzám, és a jelekből ítélve lenne is nála esélyem.

Mit csináljak? Mi lenne a legjobb , mindenki szempontjából? Szakítsak a barátommal, mert az új srác iránti érdeklődés azt jelenti, hogy már nem szeretem eléggé? Dobjam el a 4,5 éves, jól működő kapcsolatot egy olyanért, ami lehet hogy csak fellángolás és nem is működne?

Nem tudom... Szívem szerint a barátommal maradnék, gondolni se bírok a szakításra, de mi van, ha azért van bennem ez a dilemma, mert másra van szükségem?

26/L