A mai párkapcsolatokra szerintetek nem megy rá a nők új "viselkedése"?

Sosem tudnék olyan kapcsolatban élni, ahol a mellettem lévő nőnek kevesebb joga van és kevesebbel kell beérnie, mint nekem. Szeretek úgy gondolni a kapcsolatokra, mint egyenrangú felek szerződése. Voltam néhány esküvőn és kirázott a hideg az ott elhangzott szövegektől: két fél most már egy egész lett, ura lett a lánynak, stb...

El kellene felejteni ezeket a dolgokat. Minden ember önmagában egy teljes, kerek egész személyiség. Férfi is, nő is. Egyenlők jogaikban és kötelességeikben teljes mértékben.

A pár mindkét tagjai kölcsönös felad valamennyit magából, hasonlóképpen egyfajta társadalmi szerződéshez. A feladásért cserébe, a másik is felad valamit. Ez csak addig működhet, amíg mindketten ugyanannyi adnak bele. Mindenki azt ad, amit ő maga akar! Nem követelhetünk tőle semmit, azt kell elfgoadnunk, amit kapunk. A legkisebb önfeladás is hatalmas ajándék a másik részéről, meg kell becsülni, nem követelhetünk semmi többet!

" NEm ennek kéne lennie a normálisnak"

Nem.

Annak kellene a normalisnak lenni, ha a ferfiak nem akarnák a nok HELYETT eldonteni, hogy mi a jo nekik. Ezt dontsek el a nok. Aki otthon akar maradni az maradjon, aki dolgozni szeretne, az dolgozzon.

Az en felesegem sokaig otthon volt, ugy alakult hogy a gyed letelte utan nem volt munkaja. Anyagilag nem voltunk raszorulva, de o megis dolgozni akart, mert nem akart belebolondulni abba hogy otthon ul es nem csinal semmi ertelmeset. Egyetemet vegzett okos no*, teljesen ertheto. Igy aztan hosszu kereses utan talalt maganak megint melot.

En orulok hogy dolgozik, neki is csak ez az egy elete van, miert kellene neki lennie a hazirabszolganak?

*ezert vettem el felesegul. Nekem nem kellene olyan no, aki csak arra kepes hogy otthon uljon.

38F

14:

Igen, de sok nő kézzel lábbal tiltakozik az ellen, ha sok férfi az olyan nőket preferálja, akik inkább otthon maradnának a családjukkal, a háztartással és a gyerekekkel foglalkozni. Rendben van, hogy mindenki éljen úgy, ahogy szeretne, de akkor a 30-35 éves nők ne panaszkodjanak arról, hogy ők függetlenek, önállóak, van lakásuk, kocsijuk, jó munkájuk, valamiért (na vajon miért?) még sem találnak egy normális férfit se. Fogadják el hogy ők azt az utat választották.

"Vagy csak én vagyok ilyen maradi? "

Pontosan, csak te vagy maradi!

Én azt gondolom, az egész választás kérdése. Úgy értem, egy olyan nő, akinek fontos a karrier, úgysem fog egy olyan férfit választani, aki azt várja el tőle, hogy házi rabszolga legyen; és fordítva.

Nincs abban semmi rossz, ha egy férfinek ilyen elvárásai vannak, és megtalálja azt a nőt, aki önként és dalolva vállalja az otthon ülő nő, anya szerepét, akinek nincs más dolga, "csak" a családi fészek melegen tartása.

Ettől a kérdezőt még nem tartom maradinak, egyszerűen csak másként, más értékek mentén vélekedik.

Valamiért egyébként azt gondolom, hogy azok a férfiak, akik elvárják és megkövetelik a nőtől az egyenrangúságot, kicsit félnek felvállalni a férfiléttel együtt járó felelősséget. Gondolok itt pl. a családfenntartó szerepre.

Na, mindegy. :-)