Albérlet a megoldás? Anyós gondok.

sziasztok, 26 éves lány vagyok, a barátom is ugyanennyi. A helyzetem röviden: együtt lakom a barátommal, a barátom öccsével és az édesanyjával. Két hónapja lakunk együtt, azelőtt távkapcsolatban éltünk. Egyébként másfél éve vagyunk együtt. Ami kiborít: egyrészt az anyja mindent megcsinál nekünk, de ezt folyamatosan felhánytorgatja. Hiába mondjuk, hogy nem kell semmit tenni, majd mi megtesszük, akkor mindenbe beleköt. Pl újból letörli az asztalt, mert nem elég tiszta, vagy elmosogat megint, szintén ez okból. A ruháimat már számtalanszor összemosta minden színnel, lassan nincs ruhám, ha ezt felemlegetem, akkor az van, hogy nem értékelem, amit tesz,meg amúgy se divatosak már ezek a ruháim.... Mondtam persze, hogy majd én kimosok,de megsértődött, hogy nem értékelem, amit tesz értem, meg az ő mosógépét csak ő használhatja. Én 12 órázok, heti 3-4-5 alkalommal, mikor hogy jön ki, emellett tanulok, hogy fodrász lehessen belőlem. Ami még nagyon bánt, hogy folyton összehasonlít a párom exbarátnőjével. Hoyg ő mennyivel szebb, szorgalmasabb, stb volt mint én...a helyzet az, hogy mikor velem megismerkedett a kedves anyós, akkor én voltam a kis aranyos, szép, az exbarátnő meg egy kiállhatatlan hárpia. A párommal már beszéltem ezekről, de azt mondja, ne törődjek vele. Nem nagyon találkozunk hétközben, az eltérő munkabeosztásunknak köszönhetően. Anyós már nyugdíjas, sajnos őt eleget látom. Az öcs se csinál semmit egész nap, csak fekszik. Én ha hazaérek a munkából, és kicsit pihizni szeretnék, már jön, hogy hogy tehetek ilyent, alkalmatlan vagyok mindenre,micsoda szentségtörés ez, hogy lefekszem egy fél órára munka után. Amúgy sem tudok pihenni, két szobás kicsi panellakásban lakunk, egyik szobában az anyós meg az öcs, a másikban meg mi. De anyós, ha úgy tartja kedve, a mi szobánkban lévő kanapén alszik. Páromat nem zavraja én megőrülök tőle. Sorolhatnám még, de úgy érzem, mindenképp albérletbe kell menni, különben a végén a kapcsolatunk is rámegy. A barátom viszont hallani se akar erről. Tény és való, még ketten is szűkösen jönnénk ki, de legalább kijönnénk. Csak azt hajtogatja, h ne törődjek vele, alapvetően kedves az anyja ( persze, vele az, mindig kicsi fiam így meg úgy van, ahogy meg velem bán, azt nem látja). Nekem meg egyre jobban elegem van az egészből. Pedig nagyon szeretem a párom. Mi a véleményetek?