Mihez kezdjek? Tanácstalan vagyok.

Beszélgess velem.

Úgy érzékelem a soraidból, hogy még mindig megvisel, ha az előző kapcsolataidra, illetve arra gondolsz, hogy hogyan szakítottak veled. Nem tudom, mióta vagy egyedülálló, de a helyedben először "magamban tennék rendet", mielőtt ismét párom lesz. Hogy ehhez mennyi idő kell, az személyfüggő, de a kétségbeesés nem feltétlen jó tanácsadó. Tudom, az érzelmeknek nehéz parancsolni, de egyelőre türelemmel lennék, próbálnék magammal a lehető legnagyobb harmóniába kerülni. Sokminden segíthet, nekem volt olyan időszakaszom, mikor teljesen kedvetlennek éreztem magam, és fizikailag is gyengének, állandóan álmosnak. Ilyenkor a rendszeres sport pl. nagyon sokat segíthet, egyrészt egész más a közérzeted, másrészt a gondolataid sem állandóan a lelki sérelmek és bizonytalanságok körül forognak, van sikerélményed. Az alvást is hajlamos elhanyagolni az ember, pedig az is rányomja a bélyegét a mindennapjainkra, mennyire vagyunk kipihentek. Ha jól érzed magad a bőrödben, az már egy jó alap ara, hogy a lelked is megnyugodjon. Aztán olyan dolgokat is kereshetsz, amik ezt a lelki nyugalmat idézik elő. Lehet ez zene, olvasás, szinte akármi. Azt vettem észre, hogy sokszor minél görcsösebben akartam valamit, annál kevésbé jött össze. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem szabad semmit sem akarni, inkább a görcsös részben rejlik a veszély. Azt látom, jelenleg a rossz tapasztalataid félelmet szültek benned a jövővel kapcsolatban, de nem kell, hogy ezek a félelmek örökre megbénítsanak. Közhelyesnek tűnhet, de fontos, hogy építsd az önbizalmadat. Ehhez nem árt, ha megfigyeled, ki is vagy, mi az, ami fontos számodra, mit vársz az élettől. Légy nyitott az emberek felé, ne légy meggondolatlan, de egyelőre ne is támassz komoly elvárásokat, hogy ne csalódj nagyot. Sokszor jobban rád találnak azok a dolgok, amikre tényleg szükséged van, ha nem aggódsz miattuk, csak figyelsz, hagyod, hogy kibontakozzon a maga ütemében, aminek ki kell bontakozni.:)