Létezik hogy egy 10/10-es csaj egy minden szempontból átlag pasit választ a gazdag és (vagy) jóképű pasik helyett?

Átlag férfi vagyok, 24 éves, 200 nettó fizetéssel (ez annyira nem átlagos manapság, de nem vagyok milliomos), albérletben, 10 éves Focussal. Versenyszerűen bírkóztam 18 éves koromig, az alkatom sportos. Jó pasinak nem szoktak mondani, inkább átlagos. A külsőm miatt nem szoktak rámugrani a csajok.

Megismertem néhány hete egy 10-es csajt, utólag kiderült hogy személyiségben is 10-es, pont olyan akiről mindig is álmodoztam. Most haverszerű a kapcsolatunk, néha összefutunk-beszélgetünk. Néha irogatunk egymásnak. De nem estünk még a barátság zónába, felületesebb annál a viszonyunk. A probléma ott van, hogy ez a csaj tényleg álomszép és nagyon kedves, helyes. Emiatt persze üldözik a fiatal jóképű-izmos srácok és a negyvenes gazdag férfiak is.

Elég bulizós a csaj, nem az az otthonülős, de még soha nem láttam kiütve vagy hogy beszedett volna bármit. Csak szeret bulizni-táncolni. Amúgy 23 éves. Ami meglepett hogy soha nem jön össze egyik ilyen férfival sem! Lepattintja őket. Legutóbbi barátjával 3 évig volt együtt, annak már 1 éve vége. Barátnői szerint ő vetett véget, már nem szerette és elhidegültek. Már kezdtem azt hinni hogy leszbi lett, de a barátnői felvilágosítottak hogy erről szó sincs, csak "válogatós" és nem esik hasra alapból senkitől meg attól hogy milye van. Nem érdekli, saját keresete van.

Bevallom, beleestem a csajba nagyon. Volt már pár barátnőm, szebbek is, de ilyet még nem éreztem soha. Nem is tudtam hogy van ilyen érzés. Sokszor hittem hogy szerelmes vagyok, de most jöttem rá mi is az.

De nem tudom mit tegyek. A barátaim szerint "csillog a szeme" ha találkozunk, én egyszerűen ezt nem jóhiszem el nekik. Félek tőle! De nagyon!

Van önbizalmam de egyszerűen el se merem képzelni hogy mit akarhatna tőlem barátkozáson kívül! Amikor kedvére válogathat. Még csak magas sem vagyok. Vele kapcsolatban elszáll a nagy önbizalmam valamiért. Ilyen még nem volt velem.

Létezik szerintetek hogy egy ilyen tökéletes (legalábbis számomra) nőnek pont én kellenék? Vagy csak túlságosan álmodozok és le kell szállnom a földre és inkább "legyünkcsakbarátok" felé terelni a dolgot? Hallottatok már ilyet amikor megtörtént ilyesmi?

Mihez kezdjek? Mit lépjek? Hogyan puhatolhatnám ki miként állnak a dolgok köztünk, hogy tényleg van e alapja annak hogy bejönnék neki? Azt vettem észre hogy csak úgy nem áll le beszélgetni sem akárkivel, nem rabolja az idejét a sok sráccal aki udvarol neki (sokan vannak!). Másokkal teljesen más stílusban beszél mint velem. A haverjaim a legjobb példák rá, velük olyan kimért, hivatalosabb és ügyet sem vet rájuk kb. Tiszta haveri viselkedés, nem néz a szemükbe úgy mint nekem, nem mosolyog rájuk.

Mit gondoltok?