Férfiak meddig lehet bírni azt ha a feleség akar nektek parancsolni és már korlátozza a szabad időtöket is?

Hozzáteszem én elképesztő mázlista vagyok, mert 1. feleségem tudja ezt és eszébe sem jut korlátozni. Nagyon pontosan tudja, hogy esélytelen. 2. Ennek ellenére volt olyan nehéz beszélgetésünk amikor újra tárgyaltuk azt, amit elfelejtettünk megbeszélni annó fiatalság, és bohóság okán.

De ezt utólag tényleg csak annak tudom ajánlani aki rendületlenül hisz a párjában és úgy érzi, hogy meg fogja érteni. Én személy szerint a legönzőbb lényeknek tartom a nőket függetlenül attól,hogy egyébként mindig is szerettem őket. Csak szeretik nagyon kisajátítani az embert, és ha sikerül egyre jobban és jobban ki fognak.

Kérdezőnek egyetlen dolgot tudok javasolni, de félek igencsak súlyos ára lesz! A bilincseit rázza le szépen sorjában, de egyesével. A kapcsolatban a saját férfi szerepét szisztematikusan, nagyon okosan, és lassan de kezdje el visszahódítani.

Mondok egy példát.

Ha a gyerek nem beteg, vagy tényleg nincsen ép eszű akadálya igenis szépen megbeszéli a találkát a barátokkal, és isznak egy söröcskét. (a legnagyobb balhé akkor lesz ha ez a barát nő, vagy van köztük nő is. Ez a kisajátítós féltékenykedős tünet elég biztos jel, hogy valami k. nem kóser otthon) És soha, de ismétlem: soha, de soha de soha nem kérünk engedélyt ilyenekért, hanem szépen kultúráltan, ahogy egy kapcsolattól elvárható szólunk otthon, hogy ekkor és ekkor nincsen más családi program te szépen iszol egy sört.

És elvárod, hogy ez így is legyen. Ahogy ő is megteheti (mert ugye te sem sajátítod ki őt) Szóval szépen jelezd, hogy az a helyzet ami most van egyszer és mindenkorra véget ért.

Dowd ügyeseket ír.

Az anyákban van még egy dolog, amit nem értek.

Megy a panaszkodás, hogy "én egész nap otthon ülök, nincs értelmes felnőtt akihez szóljak, akivel értelmesen beszélgessek, ez milyen idegesítő, és bele lehet őrülni".

Ehhez képest ha mondjuk már akkora a gyerek, hogy lehet vele játszótérre menni, akkor ott meg az összes anyuka csakis és kizárólag arról tud beszélni, hogy mi van a gyerekkel. Egyszer nem hallottam olyan párbeszédet játszótéri anyukák között, ami nem a gyerekről szólt volna.

Pedig beszélgethetnének egy érdekes új felfedezésről a tudomány világában, olvasmányélményeikről, akármiről. De nem, megy a finghámozás, hogy Pistike ma ötöt böfögött, a tiéd mennyit? Miközben ha annyira vágynak az értelmes párbeszédre, akkor egy perc alatt le lehet rendezni a gyereket, hogy mindenkié rendben van szépen fejlődik, aztán mehet a felnőtt duma.

Mi éppen tegnap beszélgettünk a férjemmel erről a témáról, ugyanis a környezetünkben azt látjuk, hogy így van ez ahogyan Dowd leírja. Én talán az által lettem kivételes nő aki meghagyja a társa teljes szabadságát és döntési jogát, mert egy kapcsolatban én voltam az akit korlátoztak . Magamból kiindulva, tapasztalatból mondom, ha valakit korlátoznak és bilincsbe vernek lázadni fog és ellenállás, veszekedés lesz, mert harcol a szabadságáért. Ha viszont teljes szabadságot adunk a másiknak kevésbé fog élni vele.

Én örülök annak, hogy a férjem ide oda eljár, mert élményekkel gazdagodik és nem lesz unalmas otthonülő ember a számomra, mindég valami újat tud adni, mondani, mesélni nekem, felfedez szép helyeket ahová meglepetésszerűen később elvisz engem, szóval izgalmas. Én a távollétét kihasználom én is elmegyek ide-oda vagy olyan tevékenységre használom az időt amit jobb akkor csinálni ha nincs itthon. Ha hosszabb ideig távol vagyunk egymástól, mindkettőnkben kialakul egy erős hiányérzet,és nagyon vágyódunk egymásra.Itthon azt csinál amit ő akar, mert ez az ő otthona is nem csak az enyém. Mindkettőnknek egyformán van élettere ebben az otthonban. A korlátozás a birtoklás mindannak a jónak elrontója ami egy párkapcsolatot széppé és értékessé tesz.

Egyébként a rab ember akit betört a felség elveszíti a méltóságát és nagyon nem lehet tisztelni, a legtöbb nő le is nézi, megveti a férjet akit ural. Tisztelni az ilyen férfiakat lehet mint Dowd aki tudja mit akar, kiáll magáért és egy kapcsolatban is marad az aki, megőrizve a szabadságát és az emberi méltóságát. Minden bizonnyal ezért IS szereti és tiszteli a felesége.

Dowd-dal részben egyetértek részben nem. Teljesen igaza van, egy normális felnőtt kapcsolatban az értelmes felek tudják, hogy mindenkinek meg van a maga szabadsága és függetlensége, nincs korlátozás és egyéb csacskaságok de iszonyat hülyeségnek tartom, azt a hozzáállást, hogy márpedig ha korlátozni merészel mehet isten hírével. Ez majdnem olyan, mintha egy kamasz mondaná. Nálunk nincs vita abból ha sörözni menne vagy ha én trécselni megyek a barátnőkkel (főleg, hogy még nincs gyerek), de azért nem úgy megyünk el, hogy szívem elmentem és nincs apelláta, hanem nem gond? Ezt sokan papucsságnak hiszik ha mondja a haveroknak, hogy még megkérdez jó-e, de nem az, szimplán én vagyok a "naptár", ő rendszeresen elfelejti a dolgokat. Múltkor pl akkor hívták mikor rokonok jöttek látogatóba, ő elfelejtette, én nem. Vagy hogy megbeszéltük, hogy kedden este nagybevásárlás, mert mindketten korán érünk haza és most meg van a lelki erő hozzá, természetesen tegnap már erre nem emlékezett, úgy kellett ma reggel rászólni, hogy ugye rémlik.

Viszont hiába én vagyok többet itthon ő segít a házimunkában. Legalább annyit ha sok a melója, hogy nem hagy kupit maga után! Szerintem kedves kérdező a feleségednek leginkább az a baja, hogy jelenleg 2 gyereket nevel és nem a társa vagy illetve apa, aki esetleg kíváncsi a gyerekére. Most kicsi az a gyerek, most változik naponta szinte. Ezek az idők nem fognak újra eljönni. Nem egy hosszú kamaszkor, amikor azon imádkozol mikor lesz már vége. És ha otthon van a feleséged persze, hogy a gyerek most a legfontosabb számára. Nő, hormonok... nem tehet róla. Ráadásul te kb leszarod az egészet. Gondolom csak azért csináltál neki gyereket, mert ő szeretett volna meg úgy illik.

Ugyan mi még nem vagyok házasok de régóta együtt élünk és idén esküvő, szóval úgy érzem azért a "majdnem" házaséletet már próbálgatjuk. Mi egymással éljük a mindennapjaink nem egymás mellett. Egy jó filmet együtt nézünk meg, a háztartást együtt vezetjük, vagy legalább beszélget velem, amíg mosogatok vagy főzök vagy porszívózik amíg én a fürdőt takarítom és hasonlók. Nem pedig csak hazajön, ledöglik és él, mint Marci Hevesen.

Eddig OK. De mi van a nővel?

Alapjaiban Dowdnak igaza van, de...!

Ez csak akkor működhet kölcsönösen, ha a nő is megkapja ugyanazt a szabadságot, és itt a gond, hogy nagyon sok esetben a nő nem kapja meg ugyanazt a férfitól, amit ő elvár tőle...

Nálunk pl nem probléma, ha a párom több napos kiállításra utazik, és ő se nyafog, amikor én megyek rockkoncertre...

De az már nagy eséllyel nem tetszene neki, ha én mennék el napokra... pedig néha rám is rám férne...

Normális házasságban a férfi belátja, hogy neki is ki kell vennie a részét a ház körüli, és a gyerek körüli teendőkből. De sokan csak úgy vannak vele, hogy hazamennek meló után, beülnek a TV elé, vagy számítógép elé, mert nekik ez jár...

Viszont ha a nő nem kap segítséget, ha "evidens", hogy mindent ő csinál, estére hulla fáradt, akkor nem lesz kedve bárhová elmenni...

Jut eszembe, elmenni...

Igen, a férfinak joga van elmenni a haverokkal sörözni!

De a nőnek nincs? De, van...

De ehhez az kell, hogy az apa addig együtt legyen az esetleges picivel... De hoppá, ha a nő erre megkéri a férjét, akkor az már bilincs? Vagy mindig a nő szerezzen pesztrát?

"Figyelj szívem, vigyáznál a kicsire, amíg elmegyek borozgatni a barátnőimmel?"

Ez már nem olyan természetes mindenkinek gondolom... :D

Itt ez a rész kimondottan tetszik:

"Az anyákban van még egy dolog, amit nem értek.

Megy a panaszkodás, hogy "én egész nap otthon ülök, nincs értelmes felnőtt akihez szóljak, akivel értelmesen beszélgessek, ez milyen idegesítő, és bele lehet őrülni".

Ehhez képest ha mondjuk már akkora a gyerek, hogy lehet vele játszótérre menni, akkor ott meg az összes anyuka csakis és kizárólag arról tud beszélni, hogy mi van a gyerekkel. Egyszer nem hallottam olyan párbeszédet játszótéri anyukák között, ami nem a gyerekről szólt volna. "

Tehát, ha valakivel az az egyetlen közös bennük, hogy gyerekük van, és a lakáson kívül csak a Tescoba meg a játszótérre jutnak el, akkor mégis miről beszélgessenek?

Engem pl. nem érdekelnek a műkörmök, meg trendek... de szívesen beszélgetek filmről, zenéről, technikai újdonságokról...

Egy anyának gyerekkel korlátozottak a kimozdulási lehetőségei, egy kocsmába azért mégsem ülhet be egy pici gyerekkel több órára...

Szerintem valahol meg kell találni az egészséges egyensúlyt.... tehát a férfi vegye ki a részt a gyereknevelésből, segítsen be a házimunkába... (ha a nő is dolgozik már, akkor evidens az egyforma részvétel, nem?), olyan szinten legalább, hogy a nő is élvezhesse ugyanazt a szabadságot, mint a férfi.

Mert ha ez nincs meg, akkor az egyik fél teljes szabadságvágyának biztosítása a másik fél teljes elnyomásával jár együtt.