Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Külföldre menekültem előle. Mit csináljak, hogy felejtsek? Lesz valaha normális napom?
Szakítottunk a barátommal és ez kicsit megviselt... A kocsit visszaadtam neki (kicsit összetörve), a tőle kapott ajándékokat és a nálam lévő dolgait kidobtam és olyan messzire repültem tőle, amennyire csak tudtunk a barátnőimmel.
Azt hittem, hogy a "földi paradicsomban" elfelejtem és csak vásárolunk, bulizunk, napozunk, fürdünk és csajos programokat találunk ki. Erre szinte egész nap és egész éjszaka a telefon és a net mellett vagyok, frissítem az adatlapjait és várom, hogy keressen. Próbáltam pihenni, élvezni a tengert, a napsütést, de csak annyi volt, hogy folyton néztem a telefont, hogy van-e szolgáltató és elérhető vagyok-e.
Ráadásul semmit nem tudok róla, azt leszámítva, hogy szétverte az iPhoneját, miután látta az egyik Instagramos képemet. De ezt se tőle tudom, hanem hallottam az egyik barátnőmet, miközben telefonált... Úgy érzem, hogy sose fogok túljutni rajta és mindig elfog majd a sírás, hogyha eszembe jut, vagy ha meghallom a nevét. Fogalmam sincs, hogy mit csináljak, amitől könnyebb lenne.
Hát, közösen mondtuk ki, hogy legyen vége.
Nemrég volt egy nagyobb vitánk, mert engedtem, hogy az egyik barátnőm jogsi nélkül vezesse az autót és mikor ezt megtudta, nagyon összevesztünk és nekem nem tetszett, hogy úgy viselkedett velem, mintha csak egy rossz gyerek lennék, nem a barátnője.
Ő néha nem értette, hogy miért sértődök meg, vagy miért hisztizek, engem pedig zavart, hogy mindennel kapcsolatban hót laza, érdektelen, "nekem minden mindegy" stílusú. Még akkor is nyugodtan ült, miközben én kiabálva dobáltam a cuccait egy veszekedésünkkor, majd miután csendbe maradtam, annyit kérdezett, hogy befejeztem, vagy keressen-e még valamit, amit a földhöz vághatok.
Aztán én mondtam, csak úgy, véletlenül, hogy talán nyárra hanyagolnunk kellene ezt, amire ő annyit mondott, szerinte is, de akkor szeptemberben már ne keressük egymást.
Úgy érzem, mintha ez csak egy ideiglenes állapot lenne és titokban reméltem, hogy majd ír, vagy felhív, de még arra is gondoltam, hogy idejön. Jó, tudom, hogy ez hülyeség, meg minden, de akkor is...
Ő éppen bulizik, én pedig szétbőgöm a fejem és csodára várok.
Dráma van gazdagéknál, úgy látom.
Egyébként megértem a helyzetedet, és hogy ezt te tragédiának éled meg, de szerintem lépj ki egy kicsit a földi paradicsomból, a vásárlás, fürdés és csajos programok világából és nézd meg, milyen a VALÓDI élet (mármint azok élete, akik nem a felső 10.000-ben vannak) és jöjj rá, mennyire mindened megvan, és nem egy tönkrement kapcsolaton fog múlni az életed.
Tudtunk mi normálisan is beszélgetni mindenről, csak néha engem felidegesített azzal, hogy ő a legnagyobb káosz közepén is nyugodt és mindig, mindenben igaza van/volt (bár ezt sosem ismertem el).
Az autót én törtem össze, vagyis nem is tört össze, csak kicsit behorpadt és megkarcolódott az oldala, miután szakítottunk. Ártalmatlan baleset, bárkivel megeshet.
Akkor nem lett semmi baja, mikor az egyik barátnőm vezette, nem is olyan úton mentünk, ahol bárki járt volna.
Tudom, hogy ez sok problémához képest mérve nem nagy gond. De nekem igenis az. Olyan, mintha egy részem kómában lenne, vagy nem tudom. Nem tudom, mit csináljak ezután majd otthon, hiszen minden és mindenki emlékeztet rá, Karácsonyra pl. egy kiskutyát kaptam tőle és úgy érzem, megfulladok a tehetetlenségtől. Mármint jó, írhatnék is neki, vagy kereshetném is.
De lehet, hogy egy lány venné fel a telefonját, vagy megnézné, amit írok neki, de nem válaszolna és akkor én még jobban a padlóra kerülnék.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!