Hogy éljem túl a csalódást, hogy pofára ejtett?

Tavaly megismerkedtem egy sráccal a munkahelyemen. ( Én 28 Ő 38 éves. ) Nem volt kapcsolat.. életem egyik legnagyobb csalódása...kalandnak kellettem, másra nem voltam jó ... :( Soha sehol nem vállalt fel, kritizált engem, a családomat és összehasonlított az exeivel...állandóan éreztette velem h huszad rangú vagyok az ő életében.Nem fontos, csak unaloműző... Nekem , sajnos fontos volt ő ... Szerelmes voltam, nagyon és jól hülyére vett.

A lelkemet az önbecslésemet teljesen tönkre tette. Átgázolt rajtam:(. Nehéz volt otthagynom. Mindig elgondolkodom azon, hogy miért hagytam ezt az egészet, miért hagytam h "bántson" ... miért szenteltem időt és energiát, egy hazug , surmó, pofátlan emberre akinek soha nem kellettem. Fáj , iszonyatosan fáj .... lassan elkezdtem felépítenem a lerombolt lelkemet és szívemet...és a sors úgy alakította h újból közvetlen kollégák leszünk...és ahogy bementem a melóhelyre , felkavarodott bennem minden...minden emlék és rájöttem h nem vagyok túl ezen az egészen. Pedig 3 hónap után illene...

Van bennem harag, düh, utálat. Nem tudok még köszönni sem neki...nem megy.

Hogy kezeljem ezt az egész helyzetet ? Kerülöm és átnézek rajta..., nehéz úgy létezni h forrong bennem az a sok érzelem és h ne lássák meg ezt a kollégák , visszafogni magam, könnyednek lenni, nem megbántódva lenni ... ez nehéz most.

Nem akarom sajnáltatni magam, tudom és vállalom amit tettem és átéltem , amilyen helyzetbe kerültem. Csak most nagyon jólesik kiírni magamból. Megtanultam a leckét, és próbálom túlélni , élni a napot. Keresni olyat akinek én vagyok a fontos, aki örül nekem , akivel boldog lehetek....

28/L