Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek semmibe veszem a lányokat? Miért lettem ilyen?
Régebben nagyon mély érzelmeket tudtam megélni a lányokkal kapcsolatban, 10-en évek koromban, ha szerelmes voltam egy lányba, akkor csak Ő létezett számomra, mindent meg tudtam volna Érte tenni. Voltak lányok, akikhez verseket írtam (persze nem adtam nekik oda, csak egyszer az egyiknek, akibe talán utoljára voltam szerelmes), de nem értékelte. Aztán volt egy párkapcsolatom, ami maga volt kezdetben a Mennyország, a legszerencsésebb embernek éreztem magam, hogy van valaki, akit szeretek és ő is ugyanezt érzi irántam... Na mindegy, ezt nem akarom részletezni, de megcsalt :D
Ezzel úgy megbántott, hogy teljesen magamba roskadtam, hónapokig zombi voltam, elhanyagoltam a tanulmányaimat stb. A családom, környezetem nagy nehezen tudott csak helyrerázni. Egyszer csak egy nap felébredtem, és éreztem, hogy mostantól kezdve valami megváltozott. Kiléptem az utcára, és jöttek szembe a lányok, tavasz volt, kezdődött a csöcsfesztivál-szezon (én ezt a szánalmas csöcsmutogatásotokat magamban már csak így nevezem), és én néztem őket, és elkezdtem szánalmat érezni. "Ezekből annyi van, mint a szemét"- gondoltam - "ráadásul mind ugyanaz" :D És onnantól kezdve nagy ívben leszartam őket, sőt, észrevettem, hogy ha megkívántam őket egy-egy menetre, akkor simán úgy tudok nekik hazudni, lökni a szöveget, hogy élvezem, hogy bedőlnek neki :D Persze sokan elutasítanak, ilyenkor pedig mindig a szokásos mondatot mondom magamban: "úgyis annyi van belőlük, mint a szemét".
Voltak párkapcsolataim is ideig-óráig, volt egyszer, amikor az egyiket megcsaltam, mert megtetszett egy helyen egy lány és lesmároltam. Nem éreztem semmit.
Lelkiismeretfurdalásomnak kéne lennem, hogy ilyen lettem? Valahol érzem, hogy bunkóság, és nem kéne őket így semmibe vennem, de az a helyzet, hogy amióta ilyen vagyok, nem érzem, hogy gondom lenne velük :D Megkapom, amit akarok, nem kell utánuk döglenem, és álmodoznom. De mégis... Valahol nem jó ez. Mi a véleményetek?
De légyszi, ne kezdjetek el leszidni, hogy így-úgy szemét vagyok, mert ezt tudom így is magamról :D
hány éves vagy?
Nekem is ez van csak nő vagyok, ugyanigy versekeket írtam kiskoromban, álmodoztam aztán jött az első pasi, akibe belezúgtam egy kicsit jártunk majd kijelentette hogy nem szeret én meg nyomultam rá és hihetetlenül megalázott, de igazából az elejétő fogva megalázott, de tudod annyira nem haragszom rá mert ő is ilyen volt mint te volt egyszer egy barátnője, akit nagyon szerett nem tudom hogyan ért véget de látszott rajta hogy az érzéseivel vmi nem ok, pedig jó sok idő eltelt az első kapcsolata ota.
Kiégett volt és nem érdekelte már az a fajta szerelem.
Az a baj hogy most én ledülem át lefekszem olyan emberrekkel akiket nem szeretek és közlöm is velük , hogy nem akarok tőlük semmit.
Amikor belémszeretnek udorodom tőlük mert a szerencsétlen embert látom bennük amilyen én voltam kiszolgolgátatott és gyenge.
És látom hogy bármit megtennének hogy azt mondjam hogy igen szeretlek és én is ez tetettem megtettem, a bármit és utálom érte magamat.
vmelyik nap én is arra gondoltam milyen jó lenne elmenni bulizi és hülyiteni a pasikat és utána otthagyni őket hadd érezzék azt amit én éreztem
(elöző voltam)
Amúgy engem is zavar mert teljesen más voltam, 180 fokos fordulatot vettem de tudodm hogy egyszer majd megtalálom a hozzámillőt, akiben megbízhatok
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!