Ha egy lány úgy szakít velem, hogy szerelmes, de racionális okokra hivatkozik, az milyen érzés?

Nem haragszok érte, én is tudom, de ettől többet nem lehetett belőle kiszedni. Az igazi ok, amit nem tudok bizonyítani, csak érzek, az a családi ráhatás. Ezt nagy agitálásra részben elismerte, de tudod, hogy milyenek az első megérzések. Általában helyesek. Az anyjával, meg a nővérével viszont nem tudok versenyezni sajnos.

Sokat gondolkoztam a szakítás után, hogy hogyan lehetne ezt az ellenállást megtörni, de nem jutottam semmire.

Amikor határozottan nem tetszett valami és ennek hangot adtam vagy határozottan és rövidre zárva akartam megoldani egy problémát (nem feltétlen úgy ahogy ő akarta volna, mert ő akkor éppen sehogy sem akarta megoldani), akkor az nem tetszett, szóval ez nem magyarázat, de az alapelvvel egyet értek.

Egyébként egy házvásárlás, illetve egy munkahelyváltás nem éppen olyan dolgok, amit az ember egy csettintésel intéz el...

Köszi, ez hasznos volt! Mondjuk azt a szemére se vetettem, hogy a szakítás előtt nem sokkal - pár hét - az én határozottságomnak köszönhetően nyert meg egy pályázatot, a vállalkozása beindításához, amit ő saját bevallása szerint egyedül nem tudott volna megcsinálni. Szóval tényleg hasznos volt a válasz és az elve is jó, de ez esetben megvalósult a határozottság az élet nagy dolgaiban. Igen, ezt amúgy tényleg mondta, hogy az én életemet miért nem tudom olyan magabiztossággal egyengetni, mint az övét, de akkor is...ott a hivatalokkal kellett harcolni, nem a saját egzisztenciámmal. A máséval mindig könnyebb dobálózni, értem ezt magamra is, illetve rá is.

Nem akartam g..ci lenni. Mást viszont a fejéhez vágtam azóta, nevezetesen hogy a problémamegoldási képessége pontosan addig terjed, ameddig a szüleié és talán nem kellene ugyanabba a hibába esni, mint ők és olyantól tanácsot kérni, akinek a házassága nagyon komolyan megbukott, ugyanis a családi életük is megérne egy misét. Minden lehetőséget végigpörgetve (azokat is, amiket Te/Ti mondtál/mondtatok) mindig ide, ehhez az elmélethez térek vissza és ez nagyon erősen gyökeret vert a fejembe. A hibák, amik ebben a topikban "elhangzottak" valóban lehetnek reálisak, de önmagukban nem szakító okok, kivéve ha a másik fél (azaz én), nem mutat hajlandóságot a változásra (mutattam hajlandóságot), illetve ha VALAKI azt mondja, hogy egy ilyen "aljadék" emberrel, aki nem csalta meg, nem hazudott neki és akitől talán még egy kis rosszat sem kapott néhány apróbb szemrehányástól eltekintve, nem lehet együtt élni. Úgy érzem, hogy nem kicsit estem vissza a felejtésben. :D