Normális vagyok, hogy még mindig sajnálom és nem küldtem el a fenébe? 23/L

Előre szólok, hogy ez egy durva sztori lesz, szóval csak erős idegzetűeknek.

Fél éve megismertem egy (helyes) külföldi srácot és randizgatni kezdtünk. Már az elején éreztem, hogy nem veszi túl komolyan, ami köztünk van, mert olyasmiket mondott, hogy "semmi nem tart örökké", meg hasonlók. De jól éreztem magam vele, vicces volt, jókat szexeltünk, ezért nem akartam tőle megválni. Aztán lassan kiderült, hogy nincsenek stabil papírjai és félő, hogy kiutasítják az országból, meg hogy olyan csóró, hogy kajára sincs pénze, már ki tudja mióta nem fizeti a lakbért, már nincs melegvíz a lakásában, meg stb. Aztán elvesztette a munkáját is, pontosabban mint utóbb kiderült, beszólt valamit a főnökének, amiért ő kirúgta. Én nagyon megsajnáltam. Egész télen hozzám járt, én főztem neki, nem is rossz kajákat, tudott nálam fürödni (meleg vízben), használta az internetet, a laptopomat, mert neki egyik sem volt. Meg hát ugye szexeltünk is. Aztán volt hogy adtam neki pár 1000 Ft-ot, vagy éppen kaját (tejet, húst, rizst stb.) amikor nagyon nem volt neki mit enni. Közben kiderült, hogy ő nem szerelmes belém, csak barátként szeret, de ennek ellenére szexelni azért volt kedve. Én meg láttam, hogy mennyire szar helyzetben van, ezért továbbra is támogattam és egyre jobban sajnáltam. Aztán jöttek tovább a dolgok. Mivel félő, hogy kiutasítják az országból és az ügyvédje azt mondta neki, hogy házasodjon meg, kitalálta, hogy menjek hozzá feleségül. Én nagyon sajnáltam, még talán egy kicsit szerettem is annak ellenére, hogy ő megmondta, hogy nem szerelmes, szóval elkezdtem gondolkozni ezen a dolgon. Utánajártunk, hogy hogy tudnánk összeházasodni, voltunk ügyvédnél is... De persze ezen a ponton már én is elkezdtem félni, hogy mi lesz a jövőmmel, mert én egyébként egyetemista vagyok és rendezett az életem, meg a családom is és a barátaim is felhördültek, hogy azért ez már több a soknál és ne hagyjam magam ennyire kihasználni. Én szembeszálltam kb. velük is és mondtam, hogy ennek a fiúnak mennyire szüksége van rám... De persze ő nem akarna a férjem lenni, meg együtt élni velem, meg stb., neki csak vízum kell és miután megkapta, el is válnánk... Aztán mivel ő állandóan az én laptopomat használja és jó néhányszor bejelentkezve felejtette a facebookját, én belenéztem és kiderült, hogy ő kb. minden este felszed valami csajt és ki tudja, mit csinálnak. Az elmúlt 1 hónapban vagy 4 lánnyal próbált randit szervezni, miközben nekem azt mondta, hogy a buliban ugyan odamegy lányokhoz, de egyiktől sem akar semmit, csak dumálgatni... Szóval kiderült, hogy hazudozik is. Ő folyamatosan azt hajtogatja, hogy ugyan nem szerelmes belém, de szeret, mint barátot és mennyire számíthatok rá stb. Erre pár hete rosszul voltam és el kellett mennem az ügyeletre és felhívtam, hogy jöjjön el velem, erre közölte, hogy ő most éppen indul gyúrni, miért nem szóltam előbb... Szóval ennél a pontnál úgy döntöttem, hogy elegem van és akármilyen szerencsétlen, én hozzá nem megyek feleségül, mert nem érdemel tőlem semmit. Amúgy ennek tetejében ő minden nap partyzik, dolgozni azta sem dolgozik semmit. Csak edz, meg bulizik. Szóval most úgy döntöttem, hogy megmondom neki, hogy ennyi volt. De még mindig sajnálom és nem tudom, hogy fogok eléállni mindezzel. A barátaim szerint simán köddé kéne válnom és nem válaszolni, ha ír, vagy hív. De én akkora balek vagyok, hogy még mindig úgy érzem, hogy tartozom annyival, hogy korrekten elmondjam neki, hogy miért nem megyek hozzá... De félek, hogy ha találkozok vele, akkor hatással lesz rám és megint megsajnálom annak ellenére, hogy tudom, hogy nem érdemel tőlem semmit. Mit javasoltok? :(