Úgy érzem hajszál híján van, hogy szakítson velem, mit tegyek?

Megpróbálom értelmesen összefoglalni a lényeget, bár elég nehéz lesz. Másfél éve vagyunk együtt a barátommal. Én 18 éves vagyok, ő 24. Azt tudni kell, hogy ő az első barátom, neki már volt 2 komoly kapcsolata. Az első egy évben felhőtlen volt a kapcsolatunk, mi voltunk a tökéletes páros mindenki szerint, úgy éreztük mindketten, hogy megtaláltuk a lelki társunkat, azonos érdeklődési kör, közös barátok, közös nézetek. nagyon jó kommunikáció volt közöttünk (ez mondjuk most is így van), bármilyen probléma lépett fel, tökéletesen meg tudtuk beszélni. Annyira megvolt az összhang, hogy a házasság is sokszor szóba jött, és az, hogy majd közösen kiköltözünk külföldre. (tudom naivan hangzik, de tényleg annyira tökéletes szerelem volt, hogy halálosan komolyan vettük, már házakat is néztünk meg ilyesmik)

Ehhez képest most már olyan problémák léptek fel, és egyre több, amiket egyszerűen nem tudunk megbeszélni, és újra és újra előjönnek. Például sok gondot okoz a korkülönbség, mert nem költözhetek hozzá, és mert ő már karriert építene, én meg még csak tengődök az életben, nem vagyok motivált, nincs hobbim, csak bulizni szoktam járni, de sokszor már azt sem, mert annyira rákoncentráltam a párkapcsolatra hogy közben elveszítettem a barátaimat. Nagyon sokat próbál ösztönözni arra, hogy legyen valami célom, és láthatóan nagyon zavarja, hogy nincs, de egyszerűen ezt nem lehet erőltetni. A másik problémája velem az, hogy van rajtam túlsúly, ami eleinte tetszett neki, de most már szeretné hogy lefogyjak, amivel amúgy egyet értek én is, és rajta is vagyok, de ezzel elveszi minden önbizalmamat, hogy nem tart így szépnek. A szexuális életünk is romokban hever, annak ellenére, hogy az is gyönyörűen indult, mert pl kialakult egy közös fétisünk, amire konkrétan együtt jöttünk rá. De ebben is én vagyok a hibás, egyszerűen nincs libidóm szerintem a fogamzásgátló miatt, és az idők során belőle is kiöltem a szexuális vágyat, mert lemondott róla, hogy szexeljünk, és már neki sincs kedve akkor se, ha nekem van véletlenül. Megpróbálom ezt is megjavítani, elcsábítani néha, de már szinte semmi kedve nincs hozzá.

Ennek a sok dolognak a következménye, (amiket mind én okoztam, pedig hihetetlenül szeretem) hogy teljesen kihűlt a kapcsolatunk, pár hete már sokkal kevesebbet beszélgetünk, sokszor lép fel kínos csönd is közöttünk. Nagyon depressziós vagyok, és ő is az, már előre rettegek, hogy mi lesz ha elveszítem. Az elmúlt hetekben minden beszélgetésünk azzal végződött, hogy töviről hegyire átbeszéltük a problémáinkat, és a végén egymás vállán bőgtünk, hogy nem akarjuk egymást elveszíteni. A napokban meg az tűnt fel, hogy néha már szinte idegesítem is, összekapunk hülyeségeken, beleköt a véleményembe, és közölte velem azt is, hogy már nem érzi azt a rózsaszín felhőt. Az a helyzet, hogy én még mindig érzem, nem tudom mit tegyek. Mindig azt beszéltük már a legelején, hogy akármi is lesz, ha szakítunk, mi akkor is össze fogunk jönni évek múlva, és sokszor mondja is azt, hogy inkább csak pár év múlva kellett volna összejönnünk, de hát ez ellen nem tudok mit tenni. Szakítsak vele, és kopogjak be hozzá 5 év múlva? De hát egy napot se bírunk ki egymás nélkül...