Szerintetek a nőkben való sokadik csalódás (vagy talán az önmagában való csalódás) megerősíti, keménnyé, rideggé teszi, vagy gyengíti, elbátortalanítja a férfit?

Egy idő után érzéketlen leszel és ezután már gyenge sem maradsz csak a gyülölet marad, azért ajánlom h sportolj vmit sose lehet tudni mikor vesszük hasznát...

Inkább érdektelenné... aki a szélsőséges esetek közül választ hát az nem épp lelkű ember már, annyi szent.

Én hosszú éveken át vágytam a szerelemre vagy csak egy nagyon jó kapcsolatra. Mindig becsültem, tiszteletem a nőket, rengeteget foglalkoztam velük, de azért hagytam nekik levegőt is persze. Igyekeztem tökéletes lenni, mivel a munkahelyen sikeres vagyok, nem hiszem, hogy a kapcsolatokhoz ne értenék. És mégis évről évre mindig csalódnom kellett mindenkiben. Egyre kevesebb lett a törődés, egyre kevésbé érdekel a nő, a kapcsolat, az igazi boldogság. Már szinte csak a munkának élek, gyakran iszom és zenével párosítva kellemes társaságot ad a gondolatok tengerén. Hétvégente elmegyek egy szórakozóhelyre, nem mindig de gyakran megismerkedem valakivel, hazakísérem, már nem arra asszociálok hogy neki jó legyen hanem arra hogy nekem, másnapra el is felejtettem és ennyi. Kapcsolatok, nők abszolút nem érdekelnek már, sem az alapvető, indokolatlan kedvesség, szívélyesség! Amint megtudom, hogy valamiért nem fog összejönni a tervezett este ismerkedés közben (női bajok, barátnőnél alszik, van párja csak nyitott, stb.) elmondom mit akartam és tovább állok, keresek mást, ennyi. Nem vagyok büszke magamra, főleg ahhoz képest amilyen voltam, de ahogyan és amiért a nőkkel bánok azt csak a nők köszönhetik maguknak!