Mit tegyek? [szokásos duma bla bla bla]

Érettségi idején vagyunk a barátnőmmel. Nekem jól sikerült az írásbelim, neki kevésbé, azonban én úgy éreztem, hogy nem sikerült jól, és ennek hangot is adtam. (tudom, az ilyet utálni kell, jogos, én sem csípem) De tényleg így éreztem. És most közeledik a szóbeli, én nem tanultam semmit, és őszintén úgy érzem, hogy nem fog jól sikerülni. Ő meg mondja szarkasztikus, ironikus beszédét, hogy "nyelvész" meg hogy milyen jól fog sikerülni. Megmondtam neki, hogy ez nekem nem esik valami jól, megkértem, hogy hagyja abba az ironizálást, de ezen ő akadt ki, hogy neki mennyire szarul esik, hogy nem tanulok, és ennek ellenére mindig ilyen jól sikerülnek a dolgaim (osztályozón elért eredményemre utalt). Én meg mondtam, hogy nem tehetek róla, nem is szeretek hencegni az eredményemmel, és azt sem szeretem, ha dicsérnek, és amikor azt mondom, hogy nem tetszett az osztályozós szóbeli produkcióm, nem támogatást várok, nem is álszentkedek, egyszerűen csak nem voltam vele elégedett. Ő meg ahelyett, hogy támogatna, inkább csak támad. Ő annyira szégyelli, hogy rosszabb nálam, hogy el sem mondta az írásbeli eredményét, amit én maximálisan tiszteletben tartok, még sem érek el semmit. Megértem, hogy ez neki rossz, hogy én "tanulás nélkül aratok" ő meg "széttanulja magát" és úgy sem ér a nyomomba [ezeket ő mondta], de mit tehetnék még? Köszönöm