"Normális", hogy ezért szakított? Vagy csak nem akarja elmondani az igazi okot?

A (volt) barátnőmnek fél éve volt egy komoly balesete. Nem részletezem, a lényeg hogy 2 hónapig kórházban volt, utána még 2 hónapig napi szinten kellett visszajárnia kórházba vagy fizioterápiára, mostanra nagyjából már rendbejött. Én ez idő alatt végig ott voltam mellette, támogattam, kivettem az összes szabadságomat és átszerveztem a munkámat, hogy mindig tudjak neki segíteni. Hozzáteszem, édesapja már meghalt, édesanyja pedig rokkantnyugdíjas, tolószékes, ezért én voltam a legnagyobb támasza a kórházban, meg a legjobb barátnője.

Ő a felépülés alatt többször megköszönte a segítségemet (ami szerintem teljesen természetes volt, hiszen a barátnőm!), mondta hogy milyen szerencsés, hogy vagyok neki, stb...

Nagyon örültem mikor végre felépült, visszamehetett dolgozni, úgy tűnt, ismét normálisan éljük tovább az életünket. Erre egy hete elémállt, hogy szakítani akar. Mert hogy ő most annyival tartozik nekem, meg annyit segítettem neki, hogy ő egész életében úgy érezné hogy tartozik nekem valamivel, és ezt sose tudná visszafizetni.

Hiába mondtam neki, hogy az ég világon semmivel nem tartozik, hiszen nem "szívességből" voltam mellette, hanem mert ő a barátnőm, a párom, a társam, egyértelmű volt, h mindent megteszek érte.

De erre meg azt is mondta, hogy őt nagyon zavarja, hogy láttam őt a kórházban kiszolgáltatottan, meg olyan állapotban (4 napig altatásban volt, lélegeztetőgépen, katéter, stb.), és ő így nem tudja folytatni velem...

Engem nagyon szívenütött, hiába próbáltam neki elmagyarázni, hogy ezek miatt abszolút ne érezze magát kellemetlenül, végleg lezárta és azóta nem is beszéltünk.

3 éves kapcsolat volt, 24-25 évesek vagyunk. Elvileg hosszú távra terveztünk. Én egyre biztosabb vagyok benne, hogy valami más miatt szakított velem, mert ezek nagyon "furcsa" indokok enyhén szólva... Szerintetek? Mit gondoljak?