Ez normális a barátnőmmel kapcsolatban?

Barátnőmmel egy éve vagyunk együtt, végzősök vagyunk, 18 évesek. Az egy év alatt folyton én mentem hozzájuk, Őt párszor hívtam magunkhoz, kétszer volt itt összesen, a tanulás és az érettségi miatt nem jött másszor.

Sokféle programot javasoltam ez idő alatt magunknak: Táncórák, kalandpark, szánkózás, de szintén nem lelkesedett, én pedig semmit nem szoktam erőltetni. Eljönne velem, mert szeret, de nem vagyok erőltetős típus, ha alapból nem szeretné, ne csinálja meg "csak miattam".

Még nem feküdtünk le egymással, petting is csak sötétben. Már többször mondtam, hogy aludjunk együtt, kompromisszumkészen mindenféle opcióra. "Majd megbeszéljük, zavarban van a szülei miatt akik otthon vannak"

Alapból nagyon határozott lány, céltudatos, intelligens, szeret szerepelni. Ha viszont kettesben vagyunk félénk, gátlásos, visszahúzódó, csendes, izgul mindentől, nem tudom mintha félne tőlem. Szerintem hozzánk sem szeret járni, nagyon parázott anyától hogy fog e tetszeni Neki.

Mit gondoltok mi lehet az oka? Tudnék e Neki segíteni valahogy hogy feloldjam ezeket? Vagy majd az idő megoldja? Emlékszem a kapcsoaltunk elején nyilvánosan meg sem merte fogni a kezem, meg zavarban volt ha közösen mentünk valahová..