Ez már probléma egy kapcsolatban, megalázásnak számít, vagy ti hogy gondoljátok?

A párodnak elvileg szeretni kéne téged támogatni és segíteni lelkileg ezzel szemben csak beléd rúg és lelkileg még mélyebbre taszít... Igen eléggé megalázás, persze lehet anyagi problémák miatt feszült ideges a szülei is folyton mondják neki és nagy rajta a nyomás de ha miután lenyugodott és azután sem kér bocsánatot akkor gondolkozz el azon hogy megéri így leélni egy életet (a fiatalságod)

ülj le vele és beszélgess mennyire szörnyen érzed magad a viselkedése miatt magad és ha szeret miért gyötör meg ennyire lelkileg (ha meg meg se próbálsz beszélgetni veled ezekről akkor szerintem vessetek neki véget mert sok jó nem lesz belőle)

Tudod, mi több, mint 10 éve koptatjuk egymást.

Vannak jó napok, meg rossz napok, meg szoktunk vitatkozni, és volt már két igazi nagy veszekedés is.

De soha, tehát ezt úgy értsd, hogy SOHA nem sértegettük egymást. Se ő engem, se én őt.

Ha az a gond, hogy nincs kimosva a kád, akkor azon vitatkozunk, hogy miért nincs kimosva, és nem repkednek a sértő szavak.

Nagyon nehéz az a helyzet, amikor függsz valakitől, nincs hová menned, nincs munkád, és még meg is aláznak.

A legjobb, amit tehetsz, ha igyekszel munkát találni, és saját lábra állni. Ennek a kapcsolatnak így nincs jövője.

Ha lesz gyereketek, és otthon maradsz vele egy ideig, akkor is pont ez lesz a felállás, ezzel jobb, ha tisztában vagy.

Anyósod gondja az, hogy szerinte fia itthon is szépen boldogulna, ha egy gazdaságilag hozzá hasonlóan versenyképes párja lenne, jó családdal. Így meg külföldön kell fiának egyedül güriznie kettőtök boldogulásáért, ő ritkán látja, sokkal nehezebb élete lesz. Lehet hogy alapvetően kedvel is, de azért néha ez eszébe jut, és ilyenkor kifakad.

Két képzett multinál alkalmazott fiatal, ha mindkettőnek jó a családi háttere, pár év alatt spórolt pénzből, és szülőktől kapott pénzből simán vehet hitelre (megvan az önrész) egy jobb lakást, sorházat, vagy akár házat is, de ha az egyiknek nincs szinte semmije, akkor ez nagyon nehéz.

20-as éveim végén, 30-as éveim elején fiatalabb, csinos, de egyszerűbb csajaim voltak (kevésbé iskolázott, gazdaságilag nem túl versenyképes, jellemzően rosszabb családi háttérrel párosultan), anyám mondta sokszor az aktuális csajomról, hogy bár kedvesnek, rendesnek tartja, azért reméli, hogy nem akarom elvenni (anyám mindig szépen viselkedett velük).

Tőszavakban ezek voltak a témái: életszínvonal különbség egy egyszerűbb nő mellett, egyszerűbb nőtől kevésbé intelligens utód; munkában megszakadás; rosszabb családi háttérben felnevelkedőnél nem alakul ki a munkakultúra, hosszútávra tervezés képessége; nem jó ha a nő férfinél kevesebb, mert akkor nem egyenrangú társ; sikeres nő a férfi karrierjét is egyengeti (szerinte apám azt, hogy valaki lett neki köszönheti)...

Szerintem: 1: Ugy érzi, most idomithat téged mert kiszolgáltatott vagy. 2:Nem értem miért hagytad a szüleidet pocskondiázni? 3: Nem igazán szeret már téged.

Javaslatm: Sürgösen épitsd ki a menekülöutat. Nyugodtan mondd meg neki amit te nem fogadsz el töle. Ha összeért a dolog akkor lépj!