Elmondjam a barátomnak, hogy mániás depresszióm van?

csak el kéne

valami bizalomról is rebesgetnek egy kapcsolatban

Nem igazán tudjuk, hogy hogyan reagálna, de kívánom, hogy ha megtudja, akkor megöleljen aztán megcsókoljon, és legyetek együtt örökké.

És legyen egy szakajtó gyereketek. :)

szerintem ne így mondd, hanem hogy mik történtek veled, és akkor mit éreztél, és hogy emiatt gyógyszert szedsz.

ha már nincsenek tüneteid, nem merült még fel a csökkentés a dokival?

Nem vagyok teljesen biztos benne. Annak idején én is szedtem gyógyszert a kevert szorongásos depressziómra és amikor összejöttem egy lánnyal, neki is elmondtam.

A vége az lett, hogy belém beszélte azt, hogy nincs semmi bajom és ne járjak tovább orvoshoz... A vége az lett, hogy valóban abba hagytam a kezeléseket és visszaestem. Azóta sem vagyok a régi.

Ha mégis elmondanád akkor se hagyd, hogy lebeszéljen a kezelésekről!

3 hónapja jártok. Azaz már nagyjából túl vgytok a kezdeti, felszínes ismerkedési fázison. Ilyenkor már azért illik megbízni egymásban, amihez hozzá tartozik az is, hogy ne titkolózzatok egymás előtt.

Ha meg ettől megharagszik, akkor egyszerűen nem ő a megfelelő partner. (Az ilyeneken jobb túlesni még az elején. Vagy netán egész életedben titkolózni akarnál?)

Azt viszont tudnod kell, hogy sokan semmit nem tudnak a pszichés betegségekről. Borzasztóan tudatlanok az emberek ilyen téren, még a diplomás értelmiségiek jó része is. Hajlamosak az enyhe szorongásos zavart egy kalap alá vonni a tudathasadásos elmezavarral. Szóval mielőtt elmondod, azért magyarázd el neki, hogy mi is ez a betegség!

nem csak a diplomás értelmiségiek, hanem a pszichiáterek is nagyon keveset tudnak a lelki bajokról. szép elnevezéseket gyártani már csont nélkül megy. minden egyes bajra ugyanazt a gyógyszert ajánlani szintén.

jó kipróbálni, amit ajánlanak egy pár hónapra, hogy saját tapasztalatod legyen. de nem szabad ahhoz ragaszkodni, hogy ennek hatnia kell, csak még egy kis időt kell kivárni. mert ez nem feltétlenül igaz.

abban egyetértek korábbi válaszolóval, hogy az is ártalmas, mikor bebeszélik az embernek, hogy semmi baja, ahelyett, hogy meghallgatnák és odafigyelnének rá.

#8: nagyrészt igazad van, viszont a kérdéshez ennek semmi köze...

A bipoláris zavar, vagy mániás depresszió egy létező, nagyon sokszor dokumentált mentális betegség, amit már évszázadokkal ezelőtt is leírtak.

Ezek a komoly gyógyszerek viselkedéstani mellékhatásokkal is járhatnak. Ha a betegséged tünetei nem is fognak feltűnni a barátodnak, a gyógyszer hosszútávú mellékhatása feltehetően fel fog. Én a helyedben biztosan elmondanám neki. Ha másért nem, legalább azért hogy tudjon segíteni. Lehet hogy most úgy érzed , nincs szükséged segítségre, de ez egy komoly betegség, hidd el, van. Ha nem is segítségre, támogatásra, megértésre biztosan.

Kívánom hogy értse meg, támogasson, és gyógyulj meg minél gyorsabban! :)