Az önbizalomhiány képtelenné tesz arra, hogy szerelmes legyek?

Egyszóval igen. Ha te nem szereted magadat, ha te nem gondolod magadat jónak, tehát annyira, hogy önmagad barátja legyél, akkor nem szívesen prezentálod magad másoknak se, nem gondolod, hogy megérdemled a másikat, vagy hogy te bármit is nyújthatnál neki.

És a legrosszabb, hogy kívülről nem lehet megmondani neked, hogy igenis vagy olyan jó. Magadnak kell meggyőznöd magad, magadnak kell elhinned.

Ha más nem kezdheted azzal, hogy megnézed, mennyi örömet jelent a számára az, ha vele vagy. Ez önmagában segíthet. Ha te képes vagy arra, hogy valakinek ilyen örömet okozz, akkor van benned jó. A te feladatod az, hogy felfedezd a jó tulajdonságaidat. Írj egy listát azokról a dolgokoról, amikben jó vagy, ami értékes önmagadban a saját véleményed szerint. Az első reakciód az lesz, hogy nincs ilyen, és eszedbe jut az összes rossz tulajdonságod. De ne add fel, ez így normális. Kezdd az olyan tulajdonságaiddal, amelyek nem olyan rosszak. Atán onnan írd tovább. Addig írd, amíg jobban nem érzed magad. Ezt csinálhatod rendszeresen. Próbálj mindig kicsit mást írni.

Ez a javaslatom. Kitartás kell hozzá valamennyi, meg hogy akarj változni.

Amíg nem tanulod meg magadat szeretni,addig mást sem fogsz tudni tiszta szívedből.Tanuld meg előbb önmagad elfogadni,és ne csak elfogadni,de szeretni is!Hidd el mindenki tele van értékekkel,csak nem ismeri fel őket.Már attól értékes vagy,hogy nincs belőled 2.nem kell hegyeket megmozgatni ahhoz,hogy valaki legyél,ennek a fiúnak már lehet,hogy így is többet jelentesz mindenkinél.

"Lehet,hogy csak egy vagy a világon,de valakinek Te jelented a világot"

Örülj,hogy van ilyen személy az életedben,meg örülj,hogy valakinek Te lehetsz ilyen személy az életében :)

És sportolj,mert az minden depressziót,és önbizalomhiányt elűz ;)

Én se vagyok mindig önmagam barátja, de valamennyire már jobb, mint valaha volt. Az biztos, hogy nehezen hallgatok másra, amikor elismerően akarnak rólam szólni. De addig most már eljutottam, hogy nyugtázom az illetőt, és elfogadom tőle az elismerést. Illetve amikor csoportban dolgozom, ott objektíve könnyebb megfigyelni az értékemet, azt, hogy miben vagyok jó. Az is segít, hogy képes vagyok másoknak segíteni dolgokban, és ezt megteszem. Amikor jól sikerül, attól mindig jobban érzem magam. Ezért is járok ide a gyakorira. Hátha tudok segíteni valakinek. Néha összejön, és az jó érzés :)

Tudom, hogy jó vagyok, és a legtöbb ember is az, mégha nem is látja ezt, és annak ellenére is, hogy a környezet, az újságok és az általános sztereotípiák szerint nem azok.