Ennyiben nem számíthatok a barátomra. Én vagyok önző? 17/L

Kezdjük ott, hogy ma elég rossz napom volt. Anyám teljesen kikészített, ilyen nap tényleg ritkán van, hogy ennyire szomorú legyek. Írtam a barátomnak, hogy nincs-e kedve találkozni a mekiben (nem azért mert enni szeretnék, hanem mert a barátom 5-10 percre lakik tőle). Tudja, hogy mennyire rossz kedvem van, de azt mondta hogy most nincs kedve ennyi miatt összeszedni magát és elindulni vasárnap este (kb 30-45 perce kértem meg). Amúgy azt írta még régebben, hogy bármikor számíthatok rá, még az éjszaka közepén is. Ezt elmondtam neki, mire mondja hogy a bármit azt úgy értette, hogy online beszélgetni meg hogy felvidít.. Nagyon sokra megyek vele, most félév alatt először van az, hogy tényleg jól esne ha egy kicsit felvidítana/vigasztalna élőszóban. Az fel sem merült bennem hogy áthívom, mert az tőlük 30 perc (szüval tuti nem jönne), ezért ajánlottam inkább a mekit..

Szerintetek?