Hogy tudnám legyőzni magamban a ragaszkodást és a féltést?

A barátommal 3 éve vagyunk együtt. Nagyon szeretjük egymást. Viszont az utóbbi időben, én egyre jobban félek attól, hogy elveszítem, kiszeret belőlem. Egy héten 1x megyek hozzájuk, és ottalszom másnap jövök haza. Szombatról vasárnapra, és annyira szeretnék vele többet együtt lenni, de neki dolgoznia kell, angolt tanul és így nem tudjuk megoldani, hogy többet legyünk együtt. Én mondtam neki, hogy aludhatna nálunk és innen mehetne dolgozni, de ő nem szeretne mert megszokta azt, hogy otthon készíti el a szendvicseit, otthon a kertből szed magának salátát, vagy nyáron uborkát, amiket szeret, itt viszont nincs veteményes, csak bolti dolgok, és az sem mindig. Én megértem őt, de annyira szeretnék vele többet lenni.

Multkor kiakadtam, hogy elakart menni munkai rendezvényre ami ottalvós. Persze, most már nincs ezzel bajom mert megbeszéltük és nem tilthatok meg neki semmit. A szüleimmel megyünk nyaralni, majdnem 2 hétre, és akkor nem fogok vele találkozni mert ő dolgozik akkor is, nem tud szabadságot kivenni. Ilyenkor mit csináljak?

Nagyon szeretem, és szeretnék vele többet lenni, és az a baj, hogy egyre jobban ragaszkodom hozzá, ami nem biztos hogy jó, mert így sokat féltékenykedek, nem szeretem ha más lányokkal beszélget, vagy lány barátai vannak.

A kapcsolatunk elején ő is ilyen volt, mint most én. Mindig hívott, merre vagyok mit csinálok, kivel beszélgetek? Mit beszélgetek? Néha kiakadt olyan dolgokon, hogy nem vettem fel a telefont, azért mert éppen teli volt a kezem (rajzmappa,táska, és még kapaszkodni is a villamoson), és veszekedett velem. Én ezt mind megértettem, és nem haragudtam.

Nem szeretném ennyire félteni, vagy ragaszkodni. Mit tegyek?

Fiú barátaim szinte már nincsenek, hogy neki ne legyen rossz. Vagy nem is találkozom velük, mert ő neki az rosszul esne. Viszont ő találkozott egy lánnyal,aki elvileg a barátja és 1 éve beszélgetnek és a lányak is van barátja, hogy megmutassa neki merre van a városháza vidéken ahol lakunk. Én ezen kiakadtam, hogy azért mondhatta volna, hogy találkoznak és megmutatja neki merre kell menni. De mégis csak feltalálták a googlemapsot nem?

Ezelőtt pedig a másik barátnőjével találkozott akivel régóta ismerték egymást egyetemről, az ellen sem volt egy rossz szavam sem. Viszont megbeszéltük, hogy nem találkozunk fiúval, lánnyal kettesben mert az a másiknak rossz.

Viszont akik régen voltak barátaim fiúk, meg egy egész baráti köröm volt, velük már nem tartom a kapcsolatot.

Kicsit egyedül maradtam. Van egy barátnőm, akivel mindent megbeszélünk és így ennyi a baráti köröm. Régen persze sokkal több barátom volt. Fiúk, lányok.

A barátomnak pedig rosszulesik, ha félek attól, hogy megcsal engem, mert azt mondja, hogy őt sérti ez a feltételezés is, ha én ilyet mondok. De akkor miért nem tesz meg nekem legalább egy szivességet? 1. ne beszélgessen azzal a lánnyal,akinek segített a városházára jutni. 2. ne menjen munkahelyi ottalvós csapatépítő programra. ?

Én is sokmindent megtettem érte. Erre neki az a válasza, ő nem kéri, hogy én ne menjek csapatépítő programra ( jelenleg nincs állásom, tehát ilyen program...??), nem kéri, hogy én ne beszélgessek fiúkkal? Egy két volt ismerősömmel, iskolai haverokkal néha facebookon vagy skypen beszélünk, megkérdezem hogy miújság? Hát ez engem sem bántana, ha ő a lánnyal csak ennyit beszélne. De ők szinte mindent megbeszélnek ami a másikkal történik.

Én értem, hogy jó barátok, de ha én megtettem neki, hogy nincs már szinte egy fiú barátom sem, akkor ő miért nem teszi meg nekem?

Nem akarom én elzárni őt a külvilágtól, csak szeretném ha többet lenne velem.

Mit tegyek, hogy ne akarjak ilyesmit? Vagy hogy ne legyek ennyire ragaszkodó? Vagy féltő? Valamit tudtok erre javasolni?

Nagyon szeretem őt, elhagyni nem akarom és nem is fogom. Csak valahogy változtatnom kéne magamon.

L/20