Tudnátok olyan idézeteket mondani amiben arról van szó, hogy majd rájössz, hogy mit veszítettél?

Kedves # 9 hozzászóló!

Van van hozzá kedved és időd, szerintem érdemes lenne összeszámolnod, hogy hány ellentmondás van az általad leírt, vagy idézett gondolatokban (még az egyes idézeteken belül is).

Csak egy példa:

"Nem lesz halálos, de azt kívánod bárcsak megölne a kín. Ha ez megtörténik szeretném első sorból nézni."

"szemem sem fog rebbenni, mikor valaki rád veti a végső csapást"

"Nem gyűlöllek. Egyáltalán nem. Sőt. Akármit is tettél velem, még mindig ugyanúgy szeretlek."

Valóban ilyen lenne a szeretet? :-)

Megmondom őszintén, ha bármelyik fenti "bölcsességet" leírtam volna bárkinek egy szakítás után, szánalmasnak éreztem volna a saját viselkedésemet, és úgy gondoltam volna, hogy ezzel én magam szolgáltatok arra bizonyítékot, hogy nem igazán voltam méltó a másik szeretetére, szerelmére és bizalmára.

Ilyeneket szerintem egy sértett önérzetű ember ír, aki nem képes emelt fejjel, méltósággal tudomásul venni, hogy - bármennyire is fáj - egy szerelemnek, kapcsolatnak vége.

Én úgy gondolom, hogy egy szakítás után mindenkinek az a feladata, hogy feldolgozza az őt ért csalódást, megbékéljen a másik hiányával és végiggondolja, hogy neki milyen tanulnivalói voltak ebből a kapcsolatból.

Ez fontos azért is, hogy az ember ne cipeljen magával feldolgozatlan sérelmeket, lelki terheket a következő párkapcsolatába.

Nem hinném, hogy ebben segít, vagy bármivel is előrébb visz, ha érzelmi zsaroláshoz és manipulációhoz folyamodunk, és bántó szándéktól, bosszúvágytól fűtött sorokat írunk valakinek, akit valaha szerettünk.