Hogy értessem meg a barátommal, hogy ne nézzen csicskának ha társaságban vagyunk?

Ha ketten vagyunk minden oké, kedves, törődő, nem bunkózik, de ha a barátaival vagyunk, nem lehet ráismerni.

Cseszeget, bunkó, felvágós, szolgának néz.

Tegnap megfőztem a vacsit, csak annyi kérésem volt, hogy vigye az asztalhoz a tányérját. Reakció: "Megfogod, odaviszed. Érted? Ennyire nem lehetsz bamba!"

Ezt még oké, elnéztem, gondoltam, más miatt ideges.

Ma reggel: "Egyél már! Mi bajod? Mire vársz?"

Mindössze arra vártam, hogy ő is leüljön.

Meg amikor meglátott, elkezdett röfögni meg nevetgélni, az alakomra utalva. Ötventudomisénhány kg vagyok, normál testalkatú, de kövér semmiképp.

Már az egyik lány a társaságból a múltkor mondta, ha vele csinálná ezt a barátja, páros lábbal rúgná ki. Magyarázkodhattam, hogy otthon nem ilyen.

Leültettem szépen és elmagyaráztam neki, hová vezet ez a kiscsoportos viselkedés. A többiek azért nem fogják tisztelni, mert meg tud alázni lelkileg egy nőt.

Elintézett annyival, hogy a baj a fejemben van, ha ez nekem sértő, és otthon is ugyanezt csinálja, csak ott nem kapom fel a vizet és játszom a sértődöttet, mert nincs közönségem.

Kinek van igaza?