Lányok, fiúk, nők, férfiak! Valóban meg lehet szokni sok éves egyedüllét után a magányt annyira, hogy nem mertek esélyt adni egy új kapcsolat számára?

Meg, csak nem sok értelme van. Nem azt mondom, hogy mindenáron kell kapcsolatot létesíteni, de a reális esélyek elől is elszaladni?

Aki ezt teszi, az évek múlva siránkozni fog szerintem.

Azt ugye remélem tudjátok,hogy a kapcsolat mindig 2 emberen múlik,most azon a pár emberen kívül aki tényleg nem szeretne semmilyen kapcsolatot,mert vannak ilyenek is.Szerintetek aki sok évig egyedül van,poénból csinálja,esetleg hogy másoknak megfeleljen?Nyilván az az ember is szeretett volna párt maga mellé,de a környezetében nem talált olyat akivel kölcsönösen vonzanák egymást és elfogadnák.Nekem még soha nem volt kapcsolatom sajnos idáig,de nagyon szeretnék már és mindig is szerettem volna,simán adnék esélyt egy új kapcsolatnak ha lenne rá lehetőségem.De a legtöbb esetben még lehetőséget sem kapok bármiféle hasonló helyzetre,amiből kialakulhatna valami.

22/F

Én még tovább mennék az utolsóhoz képest... leéltem jópár évet alacsony önértékeléssel, és sorra méltatlan kapcsolatokba mentem bele. Értelemszerűen elment a kedvem az egésztől, DE (!) idővel arra jöttem rá, hogy rengeteg olyan lehetőséget szalasztottam el, amikor értékeltek, elfogadtak, csak nem vettem észre. Mert akinek a béka feneke alatt van az önbecsülése, az nem hiszi el, hogy őt lehet tényleg szeretni, elfogadni, ezért azt is elutasítja (nem tudatosan, hanem észrevétlenül), aki szeretni tudná. Így marad a magány, vagy a megalázó kapcsolatok.

Kérdés, hogy milyen kapcsolatnak nem merünk esélyt adni. Jellemzően pont azoknak, ahol jól éreznénk magunkat, de nem tudjuk elhinni, hogy nekünk ez "jár". Az ilyen lehetőséget szépen hagyjuk elmenni, aztán végső kétségbeesésünkben beleugrunk egy kompromisszumos, megalázó valamibe, mert azt hitetjük el magunkkal, hogy nekünk csak ennyi jár. Ilyen hülyén működünk....

8-as.

7-es vagyok.

Ép ésszel gondolkozom még ezen felül is,és képzeld el,velem soha nem volt még olyan helyzet,mint amit leírtál.Ha lenne valóban olyan lehetőség,ahol végre értékelnének akkor én simán kihasználnám,de nincsen még csak lehetőségem se rá...

Meg sem akarnak ismerni,mert csak külső alapján ítélkeznek,pedig nem nézek ki olyan rosszul sem.Csak túlzottan az ideálok és tökéletesség felé vannak terelve az igények sajnos manapság. :/