A szerelem előbb-utóbb elmúlik. Akkor miért nem mindegy, hogy az elején megvolt-e? Miért nem elég a vonzalom és hogy jól kijöjjünk egymással?

Ez majdnem olyan, hogy minek eszünk, ha úgyis kisz...rjuk?

Egyébként van olyan, akinek ez tényleg elég sőt, van olyan is, aki akkorát csalódott a szerelembe, hogy már nem is akarja többet érezni. Ez emberfüggő.

Nekem szükségem volt arra, hogy olyat válasszak, akibe szerelmes is vagyok és emberileg is szeretem. Ez a szerelem lassan már hat éve tart, ebből öt éve együtt is élünk a férjemmel.

Én úgy gondolom, ha ez idővel már nem is fog akkora erővel lángolni, másféle szeretetté fog alakulni, mint ha csak jól kijönnék valakivel. Nem is tudnék igazán kötődni olyanhoz, akihez csak vonzódom és jól kijövünk.

Sőt, az, hogy valakivel jól kijövök, néha még egy szorosabb barátsághoz sem elég nekem, nem hogy egy párkapcsolathoz.

Szia!

Szerintem alapvető problémák vannak azzal, ahogy fogalmazol, mert:

1. A valódi, nagybetűs szerelemnek az alapja az egymás iránti vonzódás. Vagyis a szerelem elmúltával a vonzódás is elmúlik, akkor meg a kapcsolatnak vége, vőleg akkor, ha belép egy harmadik, aki vonzalmat tud ébreszteni valamelyik félben.

2. A szerelem nem összekeverendő az érzelmi fellángolással. Utóbbi valóban elmúlik, mivel csak érzelmeken alapul, az meg úgy változik, mint az időjárás. Az igazi szerelem azonban nem múlik el. Nem, mert abban racionalitás is van, mert nem ami önzetlenségen, és azon alapul, hogy keressük a másik javát, amivel tudunk neki segíteni. Érzelmileg felhevült állapotban pedig ezt nem lehet megtenni, mert akkor általában csak butaságokat csinál az ember.