Hogy lépjek túl a történteken?

2 és fél éve vagyok a barátommal.

Decemberben szakított velem, mondván, vaalmi más lett benne, amit aznap megis bánt.

Akkortájt elkezdett ismerkedni egy csajjal. Egy tipikus "könnyűvérű" csajjal. Éreztem, hogy valami van, amiről nem tudok, de a barátomnak mindig az volt a válasza, hogy ne legyek féltékeny.

Nos, eltelt azóta egy csomó idő, nem is beszéltek a csajjal, viszont amint megláttam a csajt, éreztem hogy van valami amiről nem tudok. Felhánytorgattam a múltat, és tegnap kértem a barátomat, hogy mutassa meg, miket beszélt a csajjal. Nem akarta megmutatni, de végül rávettem, és ilyenek álltak benne:

A barátom írta a lánynak, hogy I love you, egy csomó szivet, miért nem írod, hogy szeretlek, és folyton a barátm kereste, a csaj koptatta le.

Élőbe (mivel mindhárman egy iskolába járunk) semmi nem volt, és nem is találkozgattak, csak ez a facebook.

A barátom mentette a bőrét, és hazudott, mint a vízfolyás.

Pont a szakításkor közölte velem, hogy zavarja, hogy nem írhatja le másoknak BARÁTSÁGBÓL, hogy szeretlek.

Mondta, hogy nem jelentett AKKOR SEM neki semmit ez a csaj, és, hogy csak barát. Más barátjának sose írt ilyet(kivéve volt egy csaj, akivel régen kézenfogva sétált mert legjobb barátja volt).

Kapott egy utolsó esélyt, de nem tudom feldolgozni.

A barátom töri magát, de nem írok neki szivet, semleges vagyok vele. Mindent megtesz, de pl nem írok neki sokszor, tehát olyan rideg vagyok vele.

EZ érthető, vagy nekem is törnöm kellene magam, hogy minden helyre álljon? Pl. szóvá teszi, hogy rosszul esik neki, hogy nem írok szivet, hogy nem írok esti üzit(eddig minden este írtam). A csajnak anno olyanokat írogatott mint nekem mikor szerelmes volt belém(ennek ellenére elm. barátok voltak CSAK).

Szerintetek normális, hogy rideg vagyok?